fekete-fehér magyar játékfilm, 1966, rendező: Kovács András

forgatókönyvíró: Kovács András, Cseres Tibor, operatőr: Szécsényi Ferenc, főszereplők: Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szilágyi Tibor, Szirtes Ádám, Bara Margit, Vass Éva, 105 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: HD digitálisan felújított

Miről szól?

Egy szűk börtöncellában négy vádlott várakozik. A bíróság a több ezer ártatlan civil áldozatot követelő 1942-es újvidéki vérengzésben való aktív részvétellel vádolja őket. A különböző rangban és poszton szolgált egykori katonák beszélgetni kezdenek és visszaemlékeznek, merre voltak, milyen parancsokat kaptak és mit láttak a három fagyos napban. Az eltérő nézőpontú elbeszélesek során szörnyű titkok kerülnek napvilágra.

Mitől különleges?

A magyar történelmi emlékezet és a kapcsolódó filmek szinte kivétel nélkül a dicsőséges eseményekre fókuszálnak. A szégyenteljes epizódok felidézése, a szembenézés a mai napig ritka kivételnek számít. A Hideg napok merészen szembemegy az uralkodó felfogással, és egy addig elhallgatott eseményt állít a cselekmény középpontjába. Kovács András rendezőt mégsem elsősorban a konkrét történelmi helyzet, sokkal inkább az érintettek kínzó dilemmái érdeklik. Az egyenes vonalú elbeszélés helyett az újvidéki tragédia a szereplők csapongó emlékein keresztül tárul fel előttünk. Próbálják igazolni, felmenteni magukat, de a börtön nyomasztó összezártságában kénytelenek számot vetni a múlttal és magukkal.

A Hideg napok több szempontból is megkerülhetetlen alapmű. Az objektív történelmi analízis és a szubjektív lélektani dráma tökéletesen kiegészítik egymást, az időrend felbontása és az egymásnak ellentmondó emlékek aktív nézői értelmezésre sarkallnak. Olyan fontos írói-, színészi- és rendezői bravúr, mely az adott témán felülemelkedve a felelősség egyetemes kérdéseit vizsgálja, aktualitásából és erejéből így az eltelt évtizedek alatt sem veszített semmit.

A szégyenteljes epizódok felidézése, a szembenézés a mai napig ritka kivételnek számít (fotó: Szomszéd András)

Hogyan készült?

Kovács András a rendezői szak előtt pszichológiát, szociológiát és esztétikát is hallgatott. Az ötvenes években dramaturgként dolgozott és csak viszonylag későn, 1960-ban, harmincöt évesen rendezett először játékfilmet. Cseres Tibor húsz év kutatómunkáját összegző, történelmi tényfeltáró regényét hat évvel később vitte vászonra. Bár ekkoriban a történelmi filmek többsége már inkább színesben készült, a Hideg napok fekete-fehérben forgott, ami erőteljesebben kiemeli a figurák sötétlő bűntudatát és a környezet ridegségét.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Hideg napok hazai bemutatóját már csak a korábban tabuként kezelt témája miatt is hatalmas érdeklődés és vita kísérte. A kritika is nagyon jól fogadta, a film elhozta az 1967-es Magyar Filmszemle fődíját. Két évvel később a Budapesti tizenkettő közé is bekerült, azaz a filmszakma az 1948-1968 közötti időszak egyik legjobbjának választotta. A Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon is díjazta, így Kovács András alkotása végül a magyar modernizmus egyik legnagyobb bravúrjaként vonult be a filmtörténetbe.


Egy emlékezetes jelenet 

A film kezdetén a narrátor az újvidéki vérengzés tényeit sorolja, majd közli a nézővel, az események rekonstrukciója helyett négy vádlott visszaemlékezése következik. A kamera ezek után a vakítóan fehérre meszelt faltól elfordulva körbepásztázza a cellát és megmutatja a szereplőket. Mintha mi is össze lennénk zárva velük, a klausztrofób jelenet egy pillanat alatt nyomasztó, fagyos légkört teremt. Kovács András hibátlanul érzékelteti a figurák fő karakterjegyeit és jellembeli különbségeit, melyek később nagyban meghatározzák az eseményeket.

A rendező

Kovács András a forgatáson – a kép jobb szélén (MTI Fotó: Friedmann Endre)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Kovács András nagy lehetőséget látott a Hideg napok megfilmesítésében: „… úgy láttam, a Hideg napokban a fasizmus újfajta ábrázolására nyílik lehetőség. A fasizmust nagyon gyakran leegyszerűsítve mutatták be, ahol a pszichológiai jellemzést többnyire az egyenruhák helyettesítették. Nem éreztették, hogy a fasizmus nem emberenkívüli, nem démonikus valami, hanem emberi dolog, s ha nem vigyázunk, mint Indonézia, Vietnam és annyi más példa mutatja, ezek a módszerek újra és újra felütik fejüket, és nincsenek meghatározott egyenruhához kötve."

Plakát

Tervező: Kass János (forrás: MNF)