Feldobott kő

 

Sára Sándor első rendezése a kor nagy tabutémáiról: az internálásokról, a téeszesítésről, a cigányok helyzetéről, egy filmrendezőnek készülő diák szemszögéből.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1968, rendező, operatőr: Sára Sándor

forgatókönyvíró: Kósa Ferenc, Csoóri Sándor, Sára Sándor, főszereplők: Balázsovits Lajos, Todor Todorov, Nagyezsda Kazaszjan, Pásztor János, Berek Kati, Bánhidi László, 84 perc, felújítás: 4K restaurált

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt:

Miről szól?

Pásztor Balázs (Balázsovits Lajos) vasutas édesapját (Pásztor János) egy jelentéktelen kihágás miatt az ötvenes években internálják, őt pedig „politikai okok” miatt nem veszik fel az egyetemre. A filmrendezőnek készülő fiú földmérőnek áll, és egy görög partizánnal, Iliásszal, valamint gyönyörű feleségével tanyaközpontot kezd építeni. A parasztok rajtuk kérik számon az állam hamis ígéreteit, idealista elhivatottságuk hamar tragédiába fullad. Balázs később a cigányok sanyarú sorsába is bepillant, és a szocializmust illető kétségei tovább erősödnek.

Mitől különleges?

A legendás operatőr, Sára Sándor 

első rendezésében merészen nekimegy a hatvanas évek tabutémáinak.

A Feldobott kő három fejezetre különül, mindegyik egy-egy olyan égető kérdést boncol, amiről a hatvanas években mélyen hallgat a magyar társadalom. Az elsőben a jogtalan internálások és a veréssel kicsikart kényszervallomások sejlenek fel, a második az erőszakos téeszesítést, vagyis a parasztok földjeinek állami kisajátítását feszegeti. Sára egy frappáns filmnyelvi trükkel, a földmérő lencséjén keresztül feje tetejére állítva láttatja a paraszti életet, arra utalva, hogy az a világ, amelyben a munkások és parasztok nevében uralkodó rezsim épp a munkásokat és parasztokat zsákmányolja ki és fosztja meg a földjétől, teljesen kifordult a sarkaiból. Sára Rajk László kirakatperét is a Rákosi-diktatúra fejére olvassa, de a parasztság előítéleteit – a göröggel szembeni, erőszakba forduló gyűlöletet – sem kendőzi el. Érzékenysége a szerencsétlenebb sorsú társadalmi rétegek iránt a harmadik fejezetben érik dühös vádbeszéddé, amikor a mélyszegénységben élő cigányokat tetvetlenítés címszó alatt kopaszra borotválják.

Feje tetejére állítva láttatja a paraszti életet

Hogyan készült?

Sára Sándor saját életéből merített ihletet a történethez: falusi jegyző édesapját az ötvenes években háromszor internálták, Sárát ezért nem vették fel a Színművészeti Főiskolára, és egy évig földmérőként dolgozott. Közben bejárta az egész országot, megismerte a különböző néprétegek problémáit. Pályáját operatőrként kezdte, a legtehetségesebb fiatal rendezőkkel, Gaál Istvánnal (Sodrásban), Szabó Istvánnal (Apa), Kósa Ferenccel (Tízezer nap) dolgozott, de úgy érezte, a saját történetét neki kell rendezőként filmre vinnie. Később történelmi filmjeivel (80 huszár) és tabutémákat feszegető dokumentumfilmjeivel (például a második magyar hadsereg doni katasztrófáját feldolgozó Krónikával, 1982) szerzett soha nem múló érdemeket.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Feldobott kő egy évig dobozban maradt, mert nem engedték vetíteni, amíg nem forgattak hozzá egy kerettörténetet, amelyben a főhőst immár rendezőként látjuk viszont. Sára úgy érezte, a cenzúra gyengítette a történetet, mert azt sugallta, hogy amit Rákosiék az ötvenes években tiltottak, azt Kádár alatt már engedték. De maga a kerettörténet is indulatos vádirat: Balázs filmesként a téeszesítés egyik áldozatának, a görög halálának állít emléket, és ideológiai változtatás nélkül vágja arcunkba az igazságot.

A kész filmet a Csillagosok, katonákkal együtt beválogatták az 1968-as cannes-i fesztivál versenyprogramjába, ami a párizsi diáklázadások miatt félbemaradt. Jancsó Miklós filmjét még levetítették, Sáráét már nem, akit az kárpótolhatott, hogy Magyarország a Feldobott követ nevezte egy évvel később az Oscarra.


Egy emlékezetes jelenet

Orvosok tetvetlenítik a cigányokat. Sára közelről ismerte a cigányság helyzetét, hiszen első rövid-dokumentumfilmjét, a mellbevágó erejű Cigányokat (1962) is róluk forgatta. A kopaszra nyírt emberek megalázott tekintetébe a rendező-operatőr megfogalmazta mindazt, amit az ember életébe erőszakosan beavatkozó hatalomról gondolt. 

Ezt is nézd meg!


Kamera és teodolit – Sára Sándor és Varga Balázs beszélgetése (2012):

Olvass tovább!

MMA Lexikon
Varga Domokos: Gondolatok egy költői vallomásról. Filmkultúra, 1968/4, 33-35.
Hegedűs Zoltán: Sára Sándor és a magyar „mélyvilág”. Filmkultúra, 1968/4, 36-42.
Tóth Klára: „Nem én válogattam, hanem a történelem”, Beszélgetés Sára Sándorral. Filmvilág, 2009/6, 9-12.
Bakos Gábor: Gaál István – A kézműves képíró

A rendező

Sára Sándor (fotó: NFI/B. Müller Magda)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Sára Sándor rendezőként is fontosnak tartotta a történethez való fizikai közelséget: „Számomra mindig is fontos volt belenézni a kamerába. Úgy egészen másként lát az ember. Idővel persze megtanulja, miként vágja ki kamera nélkül a világból azt a szeletet, azt a képet, amelyre éppen szüksége van, de a kamera nagy segítséget tud nyújtani ebben. Épp ezért nem értem, hogyan lehet úgy forgatni, hogy a rendező körülbelül ötven méterre ül a színészektől, és a felvett képet egy monitoron látja csak. Számomra ez elképzelhetetlen. A monitor halott, nem adja vissza a szereplő rezdüléseit, pedig ahhoz, hogy jó kép készüljön, testközelből kell látni a színészt.”

Plakát

tervező: Bálint Endre (forrás: NFI)