fekete-fehér magyar játékfilm, 1941, rendező: Szőts István

forgatókönyvíró: Nyirő József, Szőts István, operatőr: Fekete Ferenc, főszereplők: Szellay Alice, Görbe János, Ferenczi Péterke, Bihari József, Makláry János, Egyed Lenke, 103 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: 2K restaurált

Miről szól?

Csutak Gergő favágó feleségével és újszülött kisfiával fent él az erdélyi havasok háborítatlan világában, amikor megérkeznek a fakitermelő részvénytársaság emberei. Vezetőjük szemet vet Annára, Gergő feleségére, ezért munkát ajánl a férfinek. Egy nap, a férj távollétét kihasználva, megkörnyékezi a nőt, aki menekülés közben szakadékba zuhan, és súlyosan megsérül. Gergő mindent megtesz Anna gyógyulásáért, de a bosszúról sem mond le.

Mitől különleges?

A születését követő első pár évtizedben a magyar film többnyire szórakoztatóipari termékként vagy a politikai propaganda eszközeként működött. A hazai rendezők közül elsőként Szőts István szakított ezzel a szemlélettel, a filmre ő nem „fotografált színpadként”, hanem önálló művészeti ágként tekintett. Tudatosan és expresszíven használta a képi kifejezőeszközöket, a beállításokat, a kreatív montázsokat, a fény-árnyék játékokat, a kamerát pedig kihozta a műtermek hamis világából a „valóságba”. Sztárok helyett amatőrökkel forgatott, akik saját magukhoz hasonló egyszerű, hétköznapi embereket alakítottak. Az Emberek a havason ennek az újfajta művészi hitvallásnak a jegyében készült. Szőts eredeti helyszíneken, Erdélyben forgatott, felvételein a vadregényes táj önálló szereplővé lép elő,

totálképei a fenyvesekről vagy a ködben úszó hegygerincekről nem illusztrációként szolgálnak, hanem ember és természet kozmikus egységét fejezik ki. 

A kor sematikus műfaji filmjeihez képest a Nyírő József novellái által ihletett történet figyelemre méltóan összetett és rétegzett. Realista miliője és emberábrázolása ellenére nézhető melodrámaként vagy balladaként, de az alapkonfliktusban még a klasszikus western motívumai is felfedezhetők. Beskatulyázni ideológiailag sem egyszerű, nem véletlen, hogy hol „túl katolikusnak”, hol „panteisztikus újpogánynak” tartották.

Hogyan készült?

Pályáját Szőts a Hunnia Filmgyár gyakornokaként kezdte, az Emberek a havasont is a Hunnia égisze alatt szerette volna elkészíteni (még harminc sem volt ekkor), de a költséges helyszíni felvételek és a politikai propaganda filmbe csempészésére irányuló kérés visszautasítása miatt a filmgyár végül nem vállalta a finanszírozást. Kölcsönökből, a fiatal Hunnia-gyakornokok és a honorárium nélkül dolgozó stábtagok segítségével sikerült végül leforgatni.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Emberek a havason nem csak magyar viszonylatban, de a nemzetközi filmes trendeket illetően is úttörőnek számított. Hazai bemutatójakor értetlenség és fanyalgás fogadta, az 1942-es Velencei Filmfesztiválon ellenben odaítélték neki a „legművészibb filmnek” járó díjat, a formálódó olasz neorealizmus alkotói pedig előfutárukként ünnepelték. Szőts pályafutása nem tudott kiteljesedni, második filmjét, az Ének a búzamezőkrőlt betiltották, filmterveit sorra dobták vissza; 1957-ben disszidált. A magyar filmtörténet magányos úttörőjeként így is számos alkotót inspirált Gaál Istvántól, Sára Sándortól, Kósa Ferenctől Jancsó Miklóson és Makk Károlyon át Bereményi Gézáig.


Egy emlékezetes jelenet 

Gergő elviszi Annát egy kolozsvári specialistához, de az asszonyon már nem lehet segíteni. Nincs rá pénze, hogy hazaszállíttassa felesége holtestét, más megoldás híján így jegyet vált mindkettőjüknek a vonatra. Az utastársak rájönnek a morbid trükkre, de nem jelentik fel a kalauznál. Az a svenk, amelyben a kamera a negyedik falat áttörve rögzíti néma kiállásukat, különösen erős. Míg idehaza a jelenetet „gusztustalannak” tartották, Olaszországban, ahol a szolidaritást és a humanizmust zászlóra tűző neorealizmus megszületett, tapssal fogadták. 

A rendező

Szőts István
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Az Emberek a havason bizonyos jeleneteit felesleges agrárproblémának minősítették, így a Velencei Filmfesztiválra ezek nélkül nevezték a filmet. A siker után azonban Szőts István és Szellay Alice Velencébe utaztak, és a kivágott részeket visszaragasztották a filmbe. 

Plakát

(forrás: MNF)