színes magyar játékfilm, 1988, rendező: Bereményi Géza

forgatókönyvíró: Bereményi Géza, operatőr: Kardos Sándor, főszereplők: Eperjes Károly, Pogány Judit, Eszenyi Enikő, Andorai Péter, Balkay Géza, Tóth Barnabás, 104 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: 4K restaruált

Miről szól?

Monori a Teleki téri piac királya. Úgy véli, az életnek csak a pénz ad értéket: azzal vásárol árut, zsarol meg embereket, és köt üzletet még a halállal is, amikor diftériás lesz az unokája. Monori alól azonban kiszalad a talaj, ahogy csúszunk bele a kommunizmusba, és a pénz is elveszíti az értékét az új ideológia hatalomra kerülésével.

Mitől különleges?

Az Eldorádó a rendszerváltás emblematikus filmje, amelynek története ugyan a második világháború végétől az 1956-os forradalom kirobbanásáig ível, de

valójában a rendszerváltozásokkal járó értékvesztésről mesél.

Bereményi a kommunizmusba tartó átmenetet nem a Rákosi-kor visszaéléseiben, az ÁVO-s terrorban vagy a koncepciós perekben ragadja meg, hanem a világkép megváltozásában, amely a pénz helyére az urambátyámos kapcsolatokat, és így a korrupciót állítja. A harácsoló kapitalista fölött az Eldorádóban eljár az idő, pedig Monori megelőzte korát, és ennek köszönhetően Bereményi filmje a rendszerváltás után vált csak igazán aktuálissá. Időtlenségét nemcsak az értékválságról alkotott gondolatmenete, hanem Kardos Sándor bravúros operatőri munkája is kidomborítja, aki egyszerre fest realisztikus képet az átmeneti időszak koszlott Budapestjéről és szürreális látomást a sarkaiból kiforduló világról. Imbolygó, szorongást keltő kézikamerázása, hol vörösben, hol másvilági fehérben fürdő képei drámai erővel festik fel a kisemberen átnyúló történelem árnyékát, de élénken jelenítik meg a gyermek nyüzsgő világát is, akinek a szemszögéből elénk tárul Monori története.

Hogyan készült?

Bereményi Gézát a 70-es években íróként és Cseh Tamás dalszövegeinek szerzőjeként ismerték, de a 80-as években a filmművészetben is maradandót alkotott: előbb forgatókönyvíróként (Megáll az idő), a Tanítványokkal, majd az azonos című kisregénye alapján született Eldorádóval pedig már rendezőként is. A Megáll az időhöz hasonlóan ez a filmje is erősen önéletrajzi ihletésű, saját gyerekkorát és nagyapja történetét szinte egy az egyben vitte filmre. Bevallása szerint ekkor érzett rá a forgatókönyvírás szabályaira, és a kereskedőről szóló Eldorádó jeleneteit ösztönösen egy-egy üzlet megkötése köré építette fel.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Eldorádó 1989-ben elnyerte a Magyar Filmszemle fődíját, és külföldön is nagy sikert aratott: premierjét a Velencei Filmfesztiválon tartották, Bereményi Gézát pedig rendezőként Európai Filmdíjjal jutalmazták. Az Eldorádó a 80-as években sorra készülő ’56-os filmekkel (Szamárköhögés, Szerencsés Dániel) szemben csak a személyes történet háttereként kezelte a forradalmat, de újdonságot jelentett, hogy közvetlenül a rendszerváltás előtt már a cenzúra beavatkozása nélkül mutathatta be az utcai harcokat, és az elsők között használhatott ehhez archív felvételeket. A korabeli képsorok beillesztése miatt is vált fekete-fehérbe a végén az Eldorádó, amely ezzel a gesztussal szimbolizálja, hogy ’56-tal lealkonyult a kapitalista Monorik élete, és utána már egy más világ, a kádárizmus pangó és szürke hétköznapjai következtek.


Egy emlékezetes jelenet

Monori diftériás unokája kórházba kerül, de a kereskedő egy aranyrúddal visszavásárolja a halott kisfiú életét. A jelenet megismétlődik a film végén, amikor az ’56-os harcok alatt Monori vakbélgyulladással megy be a kórházba, és az unokáját kéri meg, hogy kerítsen neki orvost. De hiába bíz rá egy aranyrudat, az új generáció már nem beszéli a pénz nyelvét, és az unoka nem tud segíteni rajta.

A rendező

Bereményi Géza (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A filmben a sofőr szerepében színészként tűnik fel Bereményi Géza kortársa, Gothár Péter.