fekete-fehér magyar játékfilm, 1977, rendező: Tarr Béla

forgatókönyvíró: Tarr Béla, operatőr: Pap Ferenc, főszereplő: Horváth Lászlóné, Horváth László, Kun Gábor, Kun Gáborné, ifj. Kun Gábor, Rácz Irén, 108 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: 2K restaurált

Miről szól?

A fiatal Irén apósáék szoba-konyhás, komfort nélküli lakásában él nyolcadmagával együtt. A kényszerű összezártság miatt mindennaposak a konfliktusok, és a helyzet akkor sem fordul jobbra, amikor a nő férje, Laci, a sorkatonai szolgálatát letudva, hazatér. Pénzük továbbra sincs arra, hogy elköltözzenek, Irén hiába jár be minden héten a hivatalba, ott sem tudják semmivel bíztatni. Apósa folyamatosan szítja a feszültséget, hűtlenséggel vádolja, és szép lassan a házassága is megromlik.

Mitől különleges?

Tarr Béla első filmje a Budapesti Iskola irányzatához köthető, azaz dokumentum-játékfilm, szereplői amatőrök, akik saját, valós élethelyzetükhez közelálló karaktereket játszanak. A szuperközelikből építkező, kézikamerás, direkthangos (vagyis a helyszínen rögzített) felvételek szavatolják a drámai hitelességet. A többi, hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján készült, „lakáskérdést” tárgyaló filmhez (A kedves szomszéd, Köszönöm, megvagyunk, Ajándék ez a nap) hasonlón Tarrt sem igazán a probléma társadalmi-közéleti vetülete érdekli, hanem az emberi viszonyrendszerek alakulása, a kilátástalannak tűnő helyzetekben megmutatkozó érzelmek és szenvedélyek kölcsönhatása. A Családi tűzfészek – a vele laza trilógiát alkotó Szabadgyaloggal (1981) és Panelkapcsolattal (1982) együtt – kevésbé él a stilizáció eszközével, mint az életmű Őszi almanachhal kezdődő második, mélyebb rétegekig eljutó második fele.

Tarr itt még hagy teret a fanyar humornak – emlékezetes, önmagán túlmutató jelenet, amikor az após a lányával közösen megpróbálja összeragasztani a kettétört népköztársaság-címert –, él az ironikus ellenpontozás eszközével – a legnagyobb nyomorúság közben felcsendülnek a Tolcsvay-trió gúnyos slágerei –, és a szereplői is elsősorban hús-vér figurák. A filmben ugyanakkor nyomokban már ott vannak a későbbi Tarr-motívumok csírái, a (kör)bezártság és a determináltság élménye. A lakáshiány a Családi tűzfészekben nem átmeneti állapot, hanem permanens, megváltoztathatatlan pokol.

Permanens, megváltoztathatatlan pokol (forrás: MNF)

Hogyan készült?

A mindössze 22 éves Tarr mindenféle komolyabb filmes előképzettség nélkül vágott bele első mozifilmjébe. A főszereplő házaspárról, akik a való életben is férj és feleség voltak, korábban már készített egy 8 mm-es rövidfilmet a lakáshelyzet kapcsán, ezt adta be referenciának a Balázs Béla Stúdióhoz. Forgatókönyv nem volt, csak elmesélte, milyen filmet szeretne csinálni, és ehhez kapott kamerát és nyersanyagot. A forgatás helyszíne Angyalföld egykori hírhedt munkásnegyede, a Tripolisz volt. Általában mindent egyszer vettek fel, azokat a jeleneteket, ahol nem sikerült hiteles anyagot rögzíteniük, inkább kihagyták.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A mannheimi filmfesztiválon nagydíjat kapott, idehaza elnyerte a Magyar filmkritikusok díját, valamint a legjobb elsőfilmes rendezés és a legjobb operatőr kategóriában is elismerték. A kritika is kedvezően fogadta, a mozikban viszont alig húszezren látták, csak a televíziós premier után került be a köztudatba. A Családi tűzfészek kordokumentumként, szociológiai látleletként ma is izgalmas, de érdemes újranézni az immár lezárult Tarr-életmű kontextusában is.


Egy emlékezetes jelenet 

Irén rutinlátogatást tesz a Tanács lakásügyi osztályán. Ismerik egymást a lekezelő modorú ügyintézővel, a férfi nem tud neki semmi újat mondani, ha minden jól megy, három-négy év múlva kaphatnak csak lakást, de az se lesz végleges. Irén valószínűleg tudja, hogy hiába sírja el újra a bánatát, az ügyintézőt nem fogja meghatni, mégis lefutják mindketten a kötelező köröket. A férfi rendíthetetlen szigorral képviseli a részvéttelen bürokráciát, és csak a jelenet végi hallgatásában sejlik fel némi humánum.

A rendező

Tarr Béla (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Tarr Béla karrierje kezdetétől a magyar filmkultúra különutasa volt. A Családi tűzfészek Mannheimi fesztiválsikere után a Színház- és Filmművészeti Főiskola vezetői úgy érezték, nem engedhetik meg maguknak, hogy egy ilyen tehetség a Főiskolán kívül működjön, ezért helyet ajánlottak Tarrnak a rendező osztályban. 

Plakát

(forrás: MNF)