Árvácska

 

Ranódy László filmje a gyermeki kiszolgáltatottságról a magyar filmtörténet talán legmegrázóbb irodalmi adaptációja.

színes magyar játékfilm, 1976, rendezte: Ranódy László

író: Móricz Zsigmond, forgatókönyv: Elek Judit, operatőr: Sára Sándor, szereplők: Czinkóczi Zsuzsa, Nagy Anna, Horváth Sándor, Moór Marianna, Szirtes Ádám, Schütz Ila, 85 perc, felújítás: SD digitális maszter

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

Miről szól?

Csöre (Czinkóczi Zsuzsa), az árva kislány nevelőszülőkhöz kerül egy tanyára, ahol éreztetik vele, hogy csak az árvaházi kihelyezési díj miatt tűrik meg a családban. Dolgoztatják, megalázzák, még ruhát sem adnak neki. Amikor már képtelen tovább elviselni a szenvedést, megszökik. Előbb visszakerül az intézetbe, majd egy másik családra bízzák, de a sorsa itt sem fordul jobbra.

Mitől különleges?

Ranódy László 1939-ben került a Hunnia filmgyárba, Szőts Istvánnal egy időben. Ahhoz az új generációhoz tartoztak, amely valóságközelibb stílust szeretett volna meghonosítani a magyar filmben. Miután két, közösen megírt forgatókönyvüket (Ének a búzamezőkről; Szakadék, 1956) is betiltották a forgatás előtt, Ranódy, Nádasdy Kálmán társ-rendezőjeként elkészítette az első magyar színes filmet (Ludas Matyi). Később, az „enyhülés” alatt mégis leforgathatta a Szakadékot, de következő filmje, a neorealista A tettes ismeretlen olyan rossz fogadtatásban részesült, hogy pályája hátralevő részében inkább az irodalmi adaptációk felé fordult. A Móricz Zsigmond kisregényéből forgatott Árvácska – hasonlóan a Légy jó mindhalálig-hoz, az Aranysárkányhoz vagy a Pacsirtához –

jóval több szöveghű feldolgozásnál.

A rendező Nyilas Misi vagy a sorsára hagyott árvagyerek történetében ugyanúgy a kiszolgáltatottságról és az igazságtalanság elleni reménytelen, mégis méltóságteljes küzdelemről mesél, mint korábbi filmjeiben, összetéveszthetetlenül egyéni hangon. Csöre testi-lelki kálváriáját sajátos költői realizmussal mutatja be. A totálképek és a közelik váltakozása révén egyszerre szenvtelen és empatikus a film ábrázolásmódja. Sára Sándor kamerája nem kíméli a nézőt, azokban a pillanatokban sem fordul el, amikor a kislánynak a legkomolyabb szenvedéseket kell kiállnia. Mégsem öncélúak az erőszak képei, mert az átélt borzalmak csak megerősítik Árvácska ártatlanságát, lelki tisztaságát.

-
A magyar filmtörténet talán legmegrázóbb irodalmi adaptációja


Hogyan készült?


A forgatókönyv első változatát Elek Judit írta még főiskolásként, ezt dolgozta át később Ranódy. Az adaptáció során a kisregény cselekményét lerövidítették, a borzalmakon – például a pedofil erőszakon – tompítottak. A filmet eredeti helyszíneken, az Alföldön forgatták. A címszereplőt alakító hétéves kislányt hétezer gyerek közül választották ki. Czinkóczi Zsuzsa is hasonlóan szerény körülmények közt, egy közeli tanyán élt, a filmben legeltetett tehén is a családjáé volt.

Jelmeztervből jelmez

Jelmeztervező: Vicze Zsuzsa

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Árvácska az irodalmi adaptációkban gazdag magyar filmtörténetből is kiemelkedik hiteles környezet- és lélekrajzának, Ranódy megrázó erejű rendezésének és nem kis részben Czinkóczi Zsuzsa ösztönös alakításának köszönhetően. Közönségére a bemutató idején is nagy hatással volt: egy milliónál is többen látták a moziban.

Egy emlékezetes jelenet

Vacsoraidő Dudáséknál. A meztelen Csöre a sarkokban duzzog, amiért nevelőanyja elvette a ruháját, amit a mostohatestvérétől kapott egy lopott dinnyéért cserébe. Amikor a családfő megtudja, hogy Csöre gyümölcsöt lopott, kegyetlenül megbünteti a kislányt: parazsat nyom a tenyerébe. A mostohaanyja ekkor egy pillanatra megsajnálja, majd mégis a részvét legapróbb jele nélkül közli Csörével, hogy jobb, ha megszokja: a bőrén kívül semmilyen tulajdona nincs itt, és nem is lehet soha. A jelenet drámai erejét Czinkóczi Zsuzsa döbbenetesen hiteles alakítása adja, amelyet Sára Sándor szuperközelijei a kulcspillanatokban ki is emelnek.

Kapcsolódó filmhíradó

Olvass tovább!

MMA Lexikon
Magyar Róza: Ranódy és a négy elem meg az ötödik, avagy a kiterjedés és a tengely. Filmkultúra, 2000
Karcsai Kulcsár István: Színes tintákról álmodott, Emlékezés Ranódy Lászlóra. Filmvilág, 1984/1, 42-43.
Fazekas Eszter: Egy boldogságkutató a diktatúrákban. Filmtett, 2003

A rendező

Ranódy László 1964-ben (MTI Fotó/Gere László)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)