színes magyar játékfilm, 2015, rendező: Fekete Ibolya

forgatókönyvíró: Fekete Ibolya, operatőr: Gózon Francisco, Jancsó Nyika, főszereplők: Ónodi Eszter, Szaflarska Danuta, Básti Juli, Gáspár Tibor, Bán Bálint, Bartsch Kata, 113 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Berta, a középkorú újságíró 92 éves édesanyját ápolja. A demens öregasszony néha a lányát, néha már magát sem ismeri meg, azonban folyamatosan mesél. Elmondja a család százéves történetét, hogyan költöztek Trianon után Erdélyből Debrecenbe, Debrecenből Budapestre, Budapestről Tatabányára és így tovább. Mindig mentek, ha épp szorította őket az aktuális rendszer: próbáltak kimaradni a történelemből.

Mitől különleges?

Az Anyám és más futóbolondok a családból film formájában elbeszélt családregény, amelyben a történelmet meseszerűvé alakítja az emlékezet. A film rövid epizódok, anekdoták füzére, melyek derűs iróniával veszik számba, milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül a kisemberek, akik alulról szemlélték a történelmet. Az Anyám…-ban felsorakoznak a 20. századi magyar történelem drámai fordulópontjai Trianontól a második világháborún keresztül az ’56-os forradalomig, de a családi emlékezeten átszűrve kapnak egy derűs, vajszínű árnyalatot. Azén a családén, amely kikezdhetetlen életszeretettel és humorral viseli a sorsát, huszonhétszer költözik, hogy mindig meglógjon az épp lecsapni készülő rezsimek elől. Fekete Ibolya filmjében hangsúlyos szerepet kap a történetmesélés aktusa, amely összetartja és megőrzi a családi, tágabb értelemben a nemzeti identitást. Hangvétele a cseh filmekből ismerős szatírákra emlékeztet, stílusát pedig az teszi egyedivé, hogy elegánsan keveri a korabeli dokumentumfelvételeket és híradókat a játékfilmes részletekkel. Ennek csúcspontja, amikor Ónodi Eszter és Gáspár Tibor abban a kertvendéglőben találkoznak, amelynek szomszéd asztalánál Páger Antal és Karády Katalin romantikáznak az 1944-es, Hazajáró lélek című filmben.

Hogyan készült?

A filmet Fekete Ibolya családjának története ihlette. A rendező két éven keresztül ápolta demens, 94 éves édesanyját, aki, mint a filmben, már csak ritkán ismerte meg őt, viszont állandóan sztorizott a múltról. Fekete Ibolya lejegyzetelte az anekdotákat, az aranyköpéseket, ezek alapján írta meg a forgatókönyvet. Elkészítésében az is motiválta, hogy észrevette,

kezd eltűnni az emberek életéből a 20. század, a tárgyi kultúra, a fogalmak, a megélt történetek,

ezért vissza akart tekinteni az elmúlt száz év hányattatásaira, hogy megörökítse annak napi életanyagát.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Anyám és más futóbolondok a családból a magyar film társadalomkritikus, politizáló hagyományával szemben Woody Allen-i humorral mesél a történelemről, és ez a közönség tetszését is elnyerte. Fekete Ibolya filmje ugyanakkor egy másik filmtörténeti tradíciót is tovább éltet: olyan, a családtörténetet a történelem sorsfordulóival átszövő eposzokat, mint A napfény íze vagy a Glamúr. Újdonságértékét az adja, hogy a rendező személyiségéből fakadó, enyhén szatirikus humor más megvilágításba vonja a történelmet: a kitartás, a túlélés vágya, életszeretet sugárzik belőle.

Egy emlékezetes jelenet 

A film dupla nyitójelenetében Fekete Ibolya egy frappáns anekdotával szögezi le, milyen elemelten és humorosan fog mesélni a 20. századról. A tojás, amely leesik a földre, de mégsem törik össze – ebben ott lapul a csodák kiismerhetetlen természete. A rákövetkező jelenetben Berta ápolja 92 éves édesanyját, akit a százéves Danuta Szaflarska, a lengyelek Törőcsik Marija játszik (magyar hangját Ónodi Eszter adja felismerhetetlenül elváltoztatott orgánumon). Fekete Ibolya a gyerekszáj mintájára az öregszájból, azaz a valósággal már csak távoli kapcsolatot ápoló elméből kiindulva lenyűgözően frappáns dialógusokat kerekít.

A rendező

Fekete Ibolya (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Arra a kérdésre, hogy a rendező személyesen hogyan élte meg a folyamatos költözködést, Fekete Ibolya egy interjúban így válaszolt: „Nekem sokáig nem tűnt fel, hogy ez nem egészen normális. Jöttünk-mentünk, izgi volt. Végül is természetemmé vált, hogy mozgásban kell lenni. Hogy a dolgok természetes állapota a változás.”