fekete-fehér magyar játékfilm, 1964, rendező: Szabó István

forgatókönyv: Szabó István, operatőr: Vámos Tamás, vágó: Zákonyi Sándor, főszereplők: Bálint András, Béres Ilona, Halázs Judit, Sólyom Katalin, Esztergályos Cecília, 94 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: 2K restaurált


Miről szól?

Jancsi és mérnökként végzett barátai nagy tervekkel vágnak neki az egyetem utáni életnek. Az első pofont akkor kapják, amikor a vállalatnál, ahová felveszik őket, különböző részlegekre kerülnek eltérő fizetésekkel. Eleinte még összejárnak, néha akad egy nagy ötletük, amin elkezdenek közösen dolgozni, de aztán apránként szétmorzsolódik a társaság: van, aki egyre inkább betagozódik a munkahelyi hierarchiába; van, aki megnősül; egyikük pedig leukémiás lesz. Jancsi, jobb híján, a szerelembe menekül, és keresi tovább a helyét.

Mitől különleges?

Szabó István pályanyitó filmje – következő két rendezéséhez, az Apához és a Szerelmesfilmhez hasonlóan – önéletrajzi ihletésű személyes történet, amely saját generációjának útkeresését, álmait és vágyait próbálja megragadni. A rendező filmjei közül talán az Álmodozások korán érhető leginkább tetten a francia új hullám hatása.

Ahogy Godard és Truffaut korai remekeiben, úgy Szabónál sem a klasszikus cselekményvezetés a fontos.

A szabadon mozgó kézikamera intim közelségbe hozza a szereplőket, világmegváltó beszélgetéseiket és banális veszekedéseiket egyaránt rögzíti, és ez a csapongó stílus egyben a fiatalok hangulatát is leképezi.

A rendező a narrátor szerepét is idézőjelezi: látszólag Jancsi, vagyis az őt alakító Bálint András kommentálja a látottakat, ezt azonban harmadik személyben teszi, mintha a főhős bölcsebb, tapasztaltabb énjének értelmezését hallanánk. Kép és hang kontrasztjával máshol is eljátszik Szabó, a szereplők beszélgetései alatt gyakran villannak fel a mondandójukat ellenpontozó vagy nyomatékosító filmhíradó-részletek, ahogy a szerelmesek évődésébe is szinte észrevétlenül szűrődnek be a fajsúlyos pillanatok – mint amikor elejtett mondatokból derül ki, hogy egyikük apja Auschwitzt, a másiké a Don-kanyart járta meg. A hatalomhoz, az uralkodó ideológiához való viszony, ami később a rendező kedvenc témája lesz, ugyanígy a háttérben sejlik csak fel, többek közt a „Te kommunista vagy? Nem, én mérnök vagyok”-párbeszédben.

Hogyan készült?

Szabó mindössze 25 éves volt, amikor megrendezhette első filmjét, miután Herskó János rendező közbenjárására átkerült a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdióból a Hunnia Filmstúdióba, ahol saját forgatókönyvéből dolgozhatott. A forgatást hosszas szereplőválogatás előzte meg, így talált rá az akkor még főiskolás, 21 éves Bálint Andrásra, aki később öt filmen át alakította az alteregóját. Sok amatőr színész is szerepelt a filmben, az epizodisták egy része a rendező ismerősei közül került ki. A film könnyed, játékos stílusa ellenére Szabó minden jelenetet elpróbáltatott a helyszínen, és volt olyan snitt, amit több tucatszor is felvettek.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Apával és a Szerelmesfilmmel együtt trilógiaként is nézhető Álmodozások kora a magyar új hullám egyik megkerülhetetlen nemzedéki közérzetfilmje. Pontosan megragadja azokat a dilemmákat, amelyek Szabót és kortársait foglalkoztatták, de a felnőtté válással, a vágyak és az illúziók felszámolásával kapcsolatos kérdésfelvetései egy mai fiatal számára is ugyanolyan érvényesek. Szabó a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta a legjobb rendezőnek járó Ezüst Leopárdot.


Egy emlékezetes jelenet

Az elektromérnök Jancsi felhívja lakására első komolyabb barátnőjét, a korcsolyázó Gabit (Halász Judit), és megmutatja neki a saját készítésű világrádióját, amely képes egyszerre négy különböző adót is befogni. A jelenet egyfelől szimbolizálja a világra nyitott fiatalok előtt álló választási lehetőségeket (az emigráció távoli gondolatként többször is előkerül a filmben), de Szabó több filmes utalást is elrejtett benne. Két, számára fontos alkotást, Truffaut Négyszáz csapását és Herskó János Párbeszédét korábban képileg idézi meg, itt pedig a londoni, párizsi, római és prágai adókból sugárzott szövegek és zenék Hitchcock Madarakjáról, Truffaut Jules és Jimjéről, Fellini 8 és ½-jéről és Wajda Hamu és gyémántjáról szólnak.

A rendező

Szabó István és Vámos Tamás 1964-ben, az Álmodozások kora forgatásán (forrás: MTI Fotó: Friedmann Endre)
Szabó István adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Szabó István példaképére, François Truffaut-ra történő utalásként helyezte el a filmben a Négyszáz csapás és a Jules és Jim című filmek moziplakátjait.

Plakát

Tervező: Ernyei Sándor (forrás: MNF)