fekete-fehér magyar játékfilm, 1969, rendező: Magyar Dezső

forgatókönyvíró: Bódy Gábor, Magyar Dezső, operatőr: Koltai Lajos, főszereplők: Bódy Gábor, Földes László, Bertalan László, Szentjóby Tamás, Dobai Péter, Cserhalmi György, 78 perc 

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: SD digitális maszter

Miről szól?

Az agitátor olyan személy, aki politikai nézeteket, eszméket hirdet, célja a hallgatóság meggyőzése, mozgósítása. 1919-ben, a rövid életű Tanácsköztársaság idején lelkes fiatalok megalapítják a Magyar Kommunista Párt intellektuális csoportját, és megkezdik az agitátorok képzését. A nemes ideák, a szebb jövő ígérete fogja össze az eltérő gondolkodású és vérmérsékletű csapatot. Az íróasztal mögül politizálók elméleti rendszere és a hétköznapi valóság között nagy a szakadék. A vezetők között heves viták zajlanak.

Mitől különleges?

Az Agitátorok nem sokkal a forrongó 1968-as év után készült. Bár papíron a Tanácsköztársaság a témája, valójában akkoriban aktuális kérdéseket boncolgat. Az alkotók a jelen problémáit a történelmi múlt segítségével tárják fel. A hagyományos visszatekintés helyett a film a forradalom természetéről értekező vitairat. A radikális baloldaliság elméleti kérdéseit körbejáró mozgóképes esszé. Nincs hagyományos történet, sem nézői azonosulást segítő főszereplők. Nincs klasszikus elbeszélés sem, sok a kihagyás, meglepőek a tér- és időbeli váltások. Figurák bukkannak fel és tűnnek el, különféle gyűlésekbe, beszélgetésekbe, monológokba hallgatunk bele. A szereplők mintha egyetlen folyamatos vita hozzászólói lennének.

Hogyan készült?

Az Agitátorok a kísérletezésre nyitott Balázs Béla Stúdió első egész estés produkciója. Politikai megrendelésre, a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára kiírt főiskolai pályázatra készült. A rendező, Magyar Dezső és a társíró, Bódy Gábor a visszaemlékezés helyett a folytonosságot keresték 1919 és 1968 között. A baloldali értelmiség vitáit a mozgókép nyelvére ültetve a forradalmiság elvi és gyakorlati lehetőségeit kutatták. Az avantgárd művészvilág számos alakja feltűnik a filmben, az operatőr pedig a Magyar Dezsőhöz hasonlóan szintén pályakezdő Koltai Lajos volt. A Sinkó Ervin Optimisták című regényéből készült forgatókönyvben szó szerinti részletek hangzanak el többek között Lukács György és Lengyel József visszaemlékezéseiből.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az uralkodó fogalmazás- és szemléletmóddal élesen szembemenő Agitátorok aligha hódította volna meg a szélesebb közönséget, de végül el sem jutott a mozikba. A korabeli kultúrpolitika egészen más emlékfilmre számított, pesszimistának ítélte és hosszú időre dobozba parancsolta. A hatalom szerint a mű Che Guevara és a lázas forradalmiság kultuszát erősíti, ami éles ellentétben áll a rendszer hivatalos optimizmusával. Magyar Dezső 1971-ben külföldre távozott, és a betiltás miatt az Agitátorok kiesett a magyar filmtörténetből. Szűkebb szakmai körökben ennek ellenére ismertnek és elismertnek számított. Formanyelvi újításai és sajátos gondolatisága miatt nemcsak itthon, de külföldön is rendszeresen vetítik.



Egy emlékezetes jelenet 

A politikából kiábrándult agitátor a pártvezetők tiltakozása ellenére a frontra utazik. A végeláthatatlan tárgyalásokba belefáradt férfi fegyverrel küzd az ügyért. A szereplő belső gondolatai a tényszerű leírásokkal keverednek. Néhány percben több hét sűrűsödik össze. A konkrét történelmi események valódi és fiktív képei szinte elvesznek a monológok és párbeszédek között. Az archív felvételek szerepe nem az illusztráció, hanem a filozofikus naplóbejegyzések erősítése, a nézői asszociációk előhívása.

Tanároknak

100 éves Filmhíradók – A Filmarchívum kisfilmsorozata a Tanácsköztársaság alatt készült híradók (Vörös Riport Film) eseményeit rekonstruálja narrátorszöveggel, a legújabb kutatások alapján. 

Filmhíradók történelemtanításhoz: 1919

Tudtad?

Az Agitátorok ellentmondásos fogadtatásáról Magyar Dezső egy interjúban így számolt be: „Aczél György behívatott magához, megmosta a fejemet, de baloldali értelmiségi körökben jelentős tekintélyre tettem szert, a művészvilág kisebb hőse lettem. Együtt vacsoráztam Lukács Györggyel és Heller Ágnessel, nagyon szerették a filmet. Mikor Lukács kijött a vetítésről, azt mondta, ez olyan szép, mint egy Beethoven-szimfónia, ha fiatalabb lennék, tanulmányt írnék róla.”