Miről szól?

1991-ben, nem sokkal karácsony előtt csoportos leépítésre került sor a székesfehérvári Videoton gyárban. A nagyvállalat korábban a szocialista gazdaság egyik sikeres mintaüzeme volt, de a rendszerváltás környékén válságba jutott, ami veszélybe sodorta többezer dolgozó megélhetését. A dokumentumfilm-trilógia azoknak a munkásoknak a sorsát követi, akik keményen ledolgozott, hosszú évtizedek után most jövőkép nélkül kerültek utcára. A Videoton-sztori (1993) című első rész az elbocsátás folyamatát mutatja be, az Elektra Kft., avagy: Bevezetés a kapitalizmus politikai gazdaságtanába (1995) néhány műszerészt követ, akik saját céget alapítva próbálnak alkalmazkodni az új piaci viszonyokhoz, a Törésvonalak (1997) pedig a többieket, akiknek még ennyi lehetőségük sincsen.

Mitől különleges?

A Videoton-sztori a rendszerváltás gazdasági átalakulásának veszteseit bemutató értékes kordokumentum. Kuriózum abból a szempontból, hogy

Egy rövid, de nagy változásokat hozó korszak fontos és hiteles lenyomata; ehhez fogható vállalkozás alig született.

Hogyan készült?

Schiffer Pál rendező és alkotótársai a film készítése során kitartóan, hosszú időn át követték a szereplőket. A Videoton-sztorit 1991–1992-ben forgatták, majd további öt éven keresztül vettek fel anyagokat a következő részekhez. A videotechnika az 1990-es évek elején már lehetővé tette, hogy ne kelljen a filmhez hasonlóan spórolni a nyersanyaggal, így a végső változat megszerkesztéséhez bőséges tartalom állt rendelkezésre. Schiffer az eredeti terv szerint salgótarjáni munkásokról készített volna filmet, amikor azonban Köllő János közgazdásztól értesült arról, mi készül a székesfehérvári Videotonban, inkább helyszínt változtatott.

A Videoton 17 üzeméből háromban forgattak és 120 emberrel készítettek interjút, akik közül végül nagyjából 15 alany maradt a filmben. Schiffert saját elmondása szerint elsősorban a privatizáció folyamata izgatta: hogyan érinti az egyszerű munkást, ha összeomlik körülötte a szocialista rendszer piaca. 

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A film a szociográfiai igényű, sokszereplős és hosszú időn át tartó követéssel dolgozó dokumentumfilmek közé tartozik. A rendszerváltás körül zajló folyamatokat időrendben, 1991 és 1997 között kíséri figyelemmel, így az ebben az időszakban születő és a múltra visszatekintő történelmi dokumentumfilmek mellett ez már a jelen fontos krónikája. Schiffer Pál egész életművében a legkiszolgáltatottabb rétegekkel, a romákkal, a szegényekkel, az esélytelenül élőkkel foglalkozott. Ez a film azért különösen érdekes, mert azt a folyamatot mutatja be, ahogy egy biztos jövőképpel rendelkező csoport fokozatosan elveszti a lába alól a talajt, a társadalom perifériájára kerül. Az egyéni tragédiák mögött kirajzolódik az egész korszak képe, vagyis az a nem mindig és mindenki számára előnyökkel járó átalakulás, amely a rendszerváltást követő éveket jellemezte.

Egy emlékezetes jelenet

A Videoton üzemében felolvassák, kiknek a munkájára nincs szükség a jövőben. A kamera végighalad az üzem munkaállomásai között, miközben a dolgozók neveinek végtelen sora hallatszik. A vezetők azt kérik a dolgozóktól, hogy írják alá a közös megegyezésen alapuló elbocsátást. A munkásoknak néhány perc alatt kell eldönteniük, hogy elfogadják-e ezt a lehetőséget, ezért végkielégítés reményében beleegyeznek. A filmesek jelen vannak az elbocsátásnál, majd egyenként kérdezik az érintetteket arról, hogyan élik meg a helyzetet.

Az interjúalanyokat érezhetően sokkolja a hír, csak bizonytalan terveik vannak a jövőre nézve, sokan több évtized után, családfenntartóként kerülnek az utcára. Ahogy az egyik nyilatkozó mondja, ők a szocializmusban nőttek fel, nem ismernek más rendszert és nem tudják, hogyan kellene érvényesülni az új körülmények között. Schiffer Pál ekkor már jó ideje követi az eseményeket, empatikusan viszonyul a munkásokhoz, ezért azok őszintén és nyíltan beszélnek vele. Talán ez az egyetlen alkalom, hogy valaki az érzelmeikről és a véleményükről kérdezi őket, így legalább nyilvánosságot kapnak – ha segítséget nem is.

A rendező

Schiffer Pál (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn