Tarr Béla apokalipszisfilmje fordított teremtéstörténet, és egyben az életmű lezárása is.
fekete-fehér magyar-német-francia-svájci játékfilm, 2011, rendezte: Tarr Béla
társrendező: Hranitzky Ágnes, író, forgatókönyvíró: Krasznahorkai László, operatőr: Kelemen Fred, szereplők: Bók Erika, Derzsi János, Kormos Mihály, Ricsi, producer: Téni Gábor, Ruth Walburger, Martin Hagemann, Marie Pierre Marcia, Juliette Lepoutre, gyártó: T.T. Filmműhely Kft., MPM Film (Paris), Vega Film AG (Zürich), zero fiction (Berlin), Werc Werk Works (Minneapolis), 149 perc
Miről szól?
Hat nap története, történet nélkül. Apa (Derzsi János) és lánya (Bók Erika) a semmi közepén, egy elhagyatott tanyán tengeti a mindennapjait. Felkelnek, felöltöznek, pálinkat isznak, vizet húznak, ellátják a jószágot, főtt krumplit esznek, lefekszenek – és közben odakint megállás nélkül süvít a szél. A rutint a lovuk megbetegedése töri meg. Nem hajlandó megmozdulni, később enni és inni sem akar már. A kútból eltűnik a víz, a tűzhelyben kialszik a parázs, és a hatodik napon a szél is elhallgat.
Mitől különleges?
A torinói ló fordított teremtéstörténet, amely Tarr Béla életművének logikus betetőzése és végpontja. A címbéli állat egy anekdotára utal, amely szerint Friedrich Nietzsche, látva, hogy egy kocsis ostorral ütlegeli a lovát, a jószágot átölelve zokogásban tört ki, és az incidenst követően élete utolsó tíz évét némán, szellemi leépülésben, elborult elmével töltötte.
„A történetek mindig a leépülés történetei” – így hangzott az 1988-as Kárhozat kulcsmondata, és a Sátántangóhoz (1994), illetve a Werckmeister harmóniákhoz (2000) hasonlóan Tarr utolsó filmje is ezt a tételt illusztrálja, a korábbiaknál is szikárabb, lecsupaszítottabb formában. A torinói ló már csak külsőségeit illetően hasonlít egy hagyományos filmre;
az idő telik benne, de nem múlik, szereplői nem cselekednek, csak vegetálnak, nincsenek sem céljaik, sem vágyaik.
A torinói ló metafilm is, amennyiben tudatosan összegzi és kommentálja a rendező életművét. Fred Kelemen hosszan kitartott fekete-fehér képei a korábbi Tarr-filmek operatőrének, Medvigy Gábornak a kompozícióit idézik, a nézőt újfent a Ráday Mihály hangján megszólaló mindentudó narrátor igazítja el, és a két főszereplő (Derzsi János és Bók Erika) is visszatérő Tarr-színész. A tematikus motívumok is ismerősek lehetnek: Ohlsdorfer lánya ugyanúgy kémleli az ablakon túli világot, mint a Sátántangó doktora, az apokalipszist ezúttal is költői monológban harangozzák be, a lelkeket pedig a vigasztalanul zuhogó eső helyett itt az orkánszerű szél őrli fel. És ahogy a Sátántangó fináléjában elfogy a fény, úgy A torinói ló végére is sötétségbe borul a világ.
Hogyan készült?
Tarr Béla utolsó filmjét is azzal az alkotógárdával készítette el, amellyel a Kárhozat óta együtt dolgozott. A forgatókönyv alapjául ezúttal is Krasznahorkai László művei szolgáltak, a történet magja a Legkésőbb Torinóban című írásból, a kulcsmonológ a Megjött Ézsaiás című elbeszélésből származik. Téni Gábor producer mellett a rendező állandó zeneszerzője (Víg Mihály) és vágója (Hranitzky Ágnes) is egyenrangú alkotótársként jelenik meg a film stáblistáján.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A torinói ló a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a FIPRESCI-díj mellett a Zsűri nagydíját is megkapta. Mivel a rendező már a forgatás után bejelentette, hogy nem fog több filmet készíteni, A torinói lovat nehéz, sőt talán lehetetlen is önálló alkotásként, s nem pedig az életmű kontextusában értékelni. Sátántangó-kritikájában Esterházy Péter azt állította, hogy „Tarr addig-addig filmezett, míg majdnem megszüntette a filmet”. Azzal, hogy a rendező egy látványos gesztussal végül valóban szakított a mozival, még jobban megerősítette a kortárs szerzői filmvilágban kivívott kultikus státuszát.
Egy emlékezetes jelenet
A kút kiszáradt, a szél egyre elviselhetetlenebbül tombol, a sorsukba már-már belenyugvó Ohlsdorferék még egyszer utoljára megpróbálnak kitörni a nihilből. Felpakolják mindenüket a lovaskocsira, és eltűnnek a horizont mögött…, hogy pár másodperc múlva újra felbukkanjanak, és visszatérjenek oda, ahonnan elindulnak. Néma beletörődéssel fogadják, hogy a dombon túl sem vár rájuk semmi.
Olvass tovább!
MMA Lexikon
Kovács András Bálint: Az utolsó Tarr-film, A torinói ló. Filmvilág, 2011/3, 4-9.
Ritter György: A vég. Tarr Béla: A torinói ló. Filmtett, 2011
Schubert Gusztáv: Ítéletidő. Tarr apokalipszise. Filmvilág, 2012/5.
Varga Ferenc: Tarr Béla: Amit meg akartam csinálni, mindent megcsináltam. HVG, 2019