fekete-fehér magyar játékfilm, 1965, rendező: Keleti Márton

forgatókönyvíró: Szász Péter, Dobozy Imre, operatőr: Pásztor István, főszereplők: Sinkovits Imre, Darvas Iván, Major Tamás, Pálos György, Kozák László, Szabó Gyula, 111 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: HD digitálisan felújított

DVD

Miről szól?

Magányos katona motorozik át a második világháborús frontvonalon. Lőnek rá jobbról, lőnek rá balról, de fel se veszi. Zászlóaljától menekül, amelynek zsoldját ellopta és kézigránátokba rejtette. Az ügyeskedő tizedes rátalál egy elhagyott kastélyra, és az oda betévedő szökevényekből hamar csapatot verbuvál maga köré. Ha kell, nyilas honvédeknek, ha kell, oroszbarát kommunistáknak álcázzák magukat. Mindent megtesznek, hogy túléljék a háborút.

Mitől különleges?

A hatvanas években, ha háborús filmre ült be a magyar néző, biztos lehetett, hogy a szovjetek hősiességéről fog látni egy unalmas, patetikus tanmesét. A tizedes meg a többiek szakított a hamis partizántematikával és az átlagembert küldte a második világháború frontvonalába. Pontosabban azt a figurát, akivel a magyarok a legjobban tudtak azonosulni: az ügyeskedő, jég hátán is megélő kisemberét, akit Sinkovits Imre parádés alakítása tett halhatatlanná. A dörzsölt tizedes nem megnyerni, csak túlélni akarja a háborút. Nem hisz az ideológiákban, hol az oroszokhoz, hol a nyilasokhoz idomul. A túlélésre berendezkedett nemzet népmesei hőse, akinek a feje felett folyamatosan változnak a rezsimek, de a ravaszságával minden nehézséget legyűr. Az állandó köpönyegforgatás ebben a gunyoros vígjátékban burleszkké válik: amikor új megszállók jönnek, a szökevények gyorsan átöltöznek. „Ez Magyarország. Átöltözünk, mindig csak átöltözünk” – hangzik el a humoros, de az ország történelmére nézve nagyon is találó megjegyzés.

Hogyan készült?

Eredetileg A tizedes meg a többiek is olyan sótlan partizánfilm lett volna, mint amiket kiparodizál. A filmgyári legenda szerint a dramaturg Szász Péter (mások szerint Herskó János) javaslatára faragtak vígjátékot belőle. Ez a műfaj jobban kézre állt a filmet rendező Keleti Mártonnak is, aki a Horthy-korszakban vígjátékrendezőként kezdte a pályafutását, de a legkeményebb kommunista diktatúrában is forgatott propagandafilmeket. A tizedes meg a többiekkel a háború előtti magyar komédiák hagyományát elevenítette fel: még egy főúri lakájt is beleírt, akin a Hyppolit óta imádnak nevetni a magyarok. A film hatalmas erénye, hogy mindkét oldalt, a jobbot és a balt egyformán karikírozza. Egyiket az öngyilkos hajlamú, önsajnáló tiszttel, akit Jávor Pál alakította volna a negyvenes években, a másikat az önsorsrontásig naiv kommunistával, aki teljesen el van tájolva afelől, hogyan mennek a dolgok a világban.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A tizedes meg a többiek a hatvanas évek közepén készült, amikor az allegorikus, modernista művészfilmek fémjelezték a magyar filmgyártást. Ebbe a nyelvújító közegbe robbant be ez a tiszteletlen vígjáték, amely elsöprő sikert aratott: a lakosság negyede, két és negyed millió ember nézte meg moziban. Viccei, szófordulatai beépültek a köznyelvbe. Ki nem poénkodott legalább egyszer az életében azzal, hogy az oroszok a spájzban vannak? A legelső Magyar Filmszemlén a legjobb vígjáték díját nyerte, és azt is mondhatjuk, hogy megelőzte a korát, hiszen a hasonszőrű amerikai háborús vígjátékoknál, a Piszkos 12-nél és a Kelly hőseinél évekkel korábban került moziba.




Egy emlékezetes jelenet


A katonaszökevények a kastélyhoz közeli erdészházba mennek élelemért, ahonnan előbb ki kell füstölniük a németeket. Láthatjuk a filmen végigvonuló geget (Sinkovits beleköp, vagyis csikket dob a náci tiszt levesébe), és az ikonikus viccet is a spájzban bujkáló orosz katonával. A tökéletes karikatúrák, az emlékezetes aranyköpések nem hagynak kétséget afelől, miért ez az egyik legtalálóbb, legpimaszabb vígjátékunk a mai napig.

A rendező

Keleti Márton (balról a második) a film forgatásán, mellette Sinkovits Imre és Major Tamás állnak (MTI Fotó: Friedmann Endre)
Adatlapja a Fimkeresőben

Tudtad?

Sinkovits Imre egy interjúban megemlékezett arról, hogy 1944-ben, 16 éves fiatalként Molnár tizedeshez hasonló trükköket kellett bevetnie a túlélésért és szabadságért, ezért a figurával könnyen tudott azonosulni. Ez volt az első film, amelyben nem teljesen pozitív és feddhetetlen karaktert alakított, de ez népszerűségét csak tovább növelte.

Plakát

(forrás: MNF)