Miről szól?

Malkáv Tibor (Anger Zsolt), a harmincnyolc éves boncmester magának való ember. Családja nincs, apját nem ismerte, anyja pedig éppen haldoklik. A műtétre nincs pénze, ezért amikor egy rejtélyes férfi megbízza egy bérgyilkossággal, igent mond. A célpontot, Szirmai Ferencet (Terhes Sándor) elvileg nem ismeri, de miután végez vele, megtudja, hogy a féltestvére volt. Malkáv Tibor nyomozni kezd.

Mitől különleges?

A komédiákat és a romantikus filmeket leszámítva nincs komoly hagyománya a műfaji történeteknek a hazai filmgyártásban. A thriller, a krimi vagy a horror sokáig alacsony presztízsű, a magyar közegtől idegen zsánereknek számítottak, ezért is volt bátor vállalás Gigor Attilától, hogy pályáját pont egy ilyen filmmel nyitotta.

A nyomozó ugyanakkor mégsem a szabályokat mereven követő műfaji film. A író-rendező úgy alkalmazza a zsáner sablonjait, hogy egyben ki is forgatja azokat. A legizgalmasabb és legradikálisabb húzása a krimik klasszikus nyomozófigurájának újragondolása. Malkáv Tibor nem az intuitív, jó emberismerettel megáldott detektív prototípusa, éppen ellenkezőleg, nem tud és nem is akar eligazodni a társas kapcsolatok világában, és sokszor dekódolni sem képes az emberi gesztusokat. Gigor ezt az enyhén szociopata – Asperger-szindrómásnak tűnő – figurát teszi meg azonosulásra alkalmas főhősnek, aki gyilkosként kezd nyomozni az áldozata és egyben a saját identitása után. A rendező

kezdve a félszemű megbízó vagy a zugügyvéd karikatúraszerű figuráitól a végzet asszonyának helyi megfelelőjén át a noirok képi világára hajazó éjszakai felvételekig. A nyomozóból a humor sem hiányzik, Gigor bátran nyúl az irónia és a szatíra eszközéhez is, a szürreális fantáziajeleneteken kívül pedig még a változatos halálnemekben is van valami morbidan mulatságos.

A szellemes műfaji játékokon és az identitáskeresés következetesen végigvitt motívumán túl A nyomozót a színészi játék is kiemeli a mezőnyből. Rezes Judit, Tóth Ildikó, Terhes Sándor és Kerekes Éva mind kiválóan alakítják a tipizált, mégis élő figurákat, a főszerep pedig tökéletesen passzol Anger Zsolt alkatához, aki Malkáv Tiborként egyszerre sugároz gyermeki szelídséget és valami megfoghatatlan fenyegetést.

Hogyan készült?

A műfaji elemek ellenére Gigor Attila személyes indíttatásból, a haláltól és a kapcsolatteremtéstől való félelme feldolgozásaként írta meg a történetet, amelyhez filmek helyett a klasszikus noir szerzők (Dashiel Hammett, Raymond Chandler, Lawrence Block) regényeiből inspirálódott. A főszerepet eredetileg Takeshi Kitanóra írta: Malkáv rezzenéstelen arca őt idézi meg; Anger Zsolt a karakter tikkelését is a japán színésztől vette át.

Az alacsony költségvetés miatt 16 mm-es nyersanyagra kellett forgatni, és az ideálisnál kevesebb lámpát tudtak csak használni. Még a film elkészülte előtt sikerült svéd és ír koprodukciós partnereket bevonni, így végül több pénz jutott az utómunkára, mint a forgatásra.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A 39. Magyar Filmszemlén több fontos díjat is megkapott a film (forgatókönyv, vágás), a legjobb színész pedig Anger Zsolt lett. A moziban 32 ezren váltottak rá jegyet, de a gyártó által a YouTube-ra feltöltött kópia már 130 ezer néző felett jár. A 2008-as bemutató óta több magyar krimi és thriller készült, de A nyomozó sikerét egyik sem tudta megismételni, Gigor filmje így továbbra is különleges helyet foglal el a magyar zsánerfilmes panteonban.

Egy emlékezetes jelenet

A Poirot-krimik elmaradhatatlan csúcspontját, amelyben a detektív összetereli egy helyre a gyanúsítottakat, Gigor látványosan kiforgatja, nála egy álomszerű fantáziajelenetben kerül sor a nagy közös levezetésre. Az egyetemi előadóra hasonlító helyiségben azonban nem csak a potenciális elkövetők jelennek meg, de a történet összes szereplője, beleértve az áldozatot is, ráadásul a rejtélyt sem sikerül (ekkor még) megoldani.

A rendező

Gigor Attila 2015-ben, a Kút című filmjének forgatásán (MTI Fotó: Bodnár Boglárka)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát