A Nap és a Hold elrablása

 

A bartóki indíttatású zenés film Juhász Ferenc azonos című elbeszélő költeményének animációs adaptációja.

színes magyar animációs film, 1968, rendező: Reisenbüchler Sándor

író: Juhász Ferenc, forgatókönyvíró: Reisenbüchler Sándor, operatőr: Harsági István, 11 perc

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

   

Miről szól?

A természet és az emberek idilli együttélését egy hatalmas, tüzet okádó sárkány lerombolja. A hétfejű fekete monstrum, miután felperzselte az ember építette palotákat, elnyeli az égitesteket, és így sötétségbe borul a világ, a természeti lények is sorvadásnak indulnak. A sötétségbe borult világon egy vitéz segít, aki táltos paripáján felkutatja a szörnyet, levágja hét fejét, az elnyelt égitestek pedig visszakerülnek a helyükre, a természet újra életre kel. A drámai hatású, euforikus hangvételű rövidfilm Juhász Ferenc 1952-ben megjelent, azonos című, népmesei ihletésű verses meséjén alapul.

Hogyan készült?

A szimbolikus Jó és a Gonosz egyetemes küzdelmét megéneklő film 14 hónap alatt készült, és a rendező ars poeticának tekintette: „Juhász Ferenc A Nap és a Hold elrablása című könyvét egy könyvesbolt kirakatában pillantottam meg. A cím megtetszett, valami bartóki őserőt éreztem benne, megvettem. Számomra ennek a találkozásnak egy életre szóló jelentősége van. Ez a film volt és marad is az én ars poeticám. Ez az ember és természet örök kapcsolatába vetett hit és a megújhodás örök lehetősége.”

Reisenbüchler e hitvallásának megfelelően a filmből az eredeti történet több hagyományos mesei fordulata hiányzik (pl. a királylányok elrablása, a sárkányt legyőző hős és a legkisebb királylány egybekelése), a rendező végig a természet és az emberek kapcsolatára koncentrál. Juhász Ferenc költeményében amúgy is kiemelt szerepet kapnak a természeti képek, illetve a sárkány tüzétől felperzselődő állat- és növényvilág, majd pedig az éltető fény hiányában az élővilágban végbemenő gyötrelmes pusztulás felkavaró leírása. Reisenbüchler ezen ökológiai folyamatok érzékletes képi bemutatásához a film egyes jeleneteiben biológiai atlaszok rajzaiból, az emberi szervezet, az állatvilág különleges alakzatainak, az embriók alakváltozatainak ábráiból indult ki.

Miért különleges?

Reisenbüchler filmjében a folklór inspirálta modern magasművészet alkotói szemlélete jelenik meg. Bartók Béla Cantata profana című, torzóban maradt kórusművének hitvallását idézi, hiszen ahogy Bartók művében a Kárpát-medence népeinek etnikai, kulturális képviseletét tűzte zászlajára, úgy

A Nap és a Hold elrablása is a közép-kelet-európai térségben élő népek művészetéből táplálkozik.

Juhász Ferenc elbeszélő költeménye a térség több népének a meséiben is megjelenő, a Napot és a Holdat elrabló sárkány legyőzésének történetén alapul. A film képi világában a szláv népek dísztőművészetét, mindenekelőtt a lengyel paraszti papírkivágásokat használja fel. Egyes kompozíciói a második világháború után létrejött Európai Iskola művészcsoport tagjai, különösképp Korniss Dezső és Bálint Endre festményeit idézik, akik – szintén Bartók és Kodály mintájára – a magyar népművészet motívumait emelték be saját, szürrealista képi világukba.


Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?


Az 1968-ban készült A Nap és a Hold elrablása Reisenbüchler Sándor legmeseibb és a folklórra legerősebben támaszkodó filmje. Végkicsengése, hogy az élet mindig tort ül az elnyomókon, illetve a világ újrateremtésének vágya erősen egybecsengett 1968 szellemiségével, az autoriter hatalmak ellen való lázadással. Míg A Nap és a Hold elrablása a népmesei archetípusok, a biológiai mikrovilág és a makrokozmosz együttes ábrázolása révén egyetemes érvényű, következő filmjében, a Barbárok ideje (1970) című fotókollázsfilmben már sokkal direktebben jelenik meg a fogyasztói társadalom és a háborúskodás pellengérre állítása.

A Nap és a Hold elrablása folytatásaként is értelmezhető az 1987-ben bemutatott, az alkotója által modern mesefilmnek titulált Isten veled, kis sziget!. A közel 20 évvel később készített filmből már kiveszik az 1968-as A Nap és a Hold elrablása végének kataklizmaszerű eufóriája, a brutálisan tragikus hangvételű filmben az emberi szűklátókörűségnek sikerül tort ülnie a természeten.


Egy emlékezetes jelenet

Reisenbüchler Sándor filmjeihez előszeretettel választott ismert klasszikus és kortárs zeneműveket. A Nap és a Hold elrablása dramaturgiai építkezése is a zenei tételek egymásra épülésével rokonítható, a nyitó képsorok friss, életteli vidámságát Vivaldi Négy évszak című hegedűversenyének Tavasz tétele hangsúlyozza ki, a záró képsorok örömünnepét Carl Orff Carmina Burana című zeneműjének kataklizmaszerű zárótétele, az O fortuna teszi lehengerlővé.

A felhasznált zeneművek közül a filmhez korban legközelebbi, témaválasztásában legkonkrétabb és akusztikájában legavantgárdabb a lengyel Krzysztof Penderecki Siratóének Hirosima áldozatainak emlékére című, 1960–61-es, különleges hangzásokban bővelkedő vonószenekari darabja, amely a filmben a sárkány pusztítása és az azt követő, poszt-apokaliptikus jelenetek alatt csendül fel. A villódzó, erős fényhatásokkal is dolgozó animációs képsorok a Penderecki-műben használt (és az animációs filmekben kiemelt szerepet kapó) zörejeket és zajokat szorosan követik, így a szürreális, víziószerű jelenetek hátborzongató drámaisága még erőteljesebb.

A rendező

Reisenbüchler Sándor (forrás: MNF)

Tudtad? 

Ugyan Oscar-jelölésig nem jutott, de A Nap és a Hold elrablása 1969-ben kvalifikálta magát az Oscar-díjra jelölhető animációs kisfilmek közé (angolul ‘Academy Award Shortlist’).