színes magyar dokumentumfilm, 1987, rendező: Schiffer Pál, Magyar Bálint

operatőr: Balog Gábor, Káplár Ferenc, 130 perc

Miről szól?

Schiffer Pál és Magyar Bálint 1985–86 fordulóján készített filmszociográfiájában hét idős férfit szólaltat meg. Az asztalost, a falusi párttitkárt, az iskolaigazgatót, a községi jegyzőt és az egyszerű parasztembert összeköti, hogy Dunapataj lakosai voltak, ott élték át a 20. század második felének legviharosabb pillanatait. Visszaemlékezéseik nyomán, melyek fókuszában az 1956-os forradalom áll, ellentmondásos kép rajzolódik ki a falu és saját múltjukról is.

Mitől különleges?

A szocialista rezsim által tabusított témákat a játékfilmesek már a 60-as évektől elkezdték feloldani, a 80-as évek közepétől a dokumentumfilmesek is a közelmúlt történelme felé fordultak. A második világháború (Sára Sándor: Pergőtűz), a holokauszt traumája (B. Révész László: A látogatás) és az 50-es évek koncepciós perei (Ember Judit: Pócspetri) után végül az 56-os forradalom is sorra került.

A Dunánál kommentár nélkül ütközteti egymással a párhuzamos monológokat, lehetőséget adva a visszaemlékezőknek, hogy utólag racionalizálják a forradalomban és az azt követő évtizedekben játszott szerepüket. Van, aki büszke rá, hogy részt vett a padlássöprésekben vagy a kuláknak minősített gyerekek továbbtanulásának megakadályozásában, mert hitt az eszmében, más a „parancsra tettem”-stratégiáját követi, de a megszólalók közt akadnak olyanok is, akik – a többséghez hasonlóan – igazodtak az éppen regnáló rendszerhez.

Azzal, hogy mindenkinek bőséges teret biztosít saját története elmesélésére, a film egyfelől leleplezi az önigazolási kísérleteket, másrészt segít megérteni a szereplők motivációit, és a döntéseiket meghatározó, folyamatosan változó történelmi kontextust. A Dunánál a személyes visszaemlékezések egymásra reflektáltatásával

bemutatja azt a folyamatot, ahogyan az egyéni élményekből összeadódik egy közösség kollektív emlékezete.

Hogyan készült?

A 80-as években a MAFILM és a Szövetkezeti Kutatóintézet a Paraszti élet változásai címmel dokumentumfilmes projektet indított, ennek keretében készült el Schiffer sorozata is (Nyugodjak békében, 1982; Földi paradicsom, 1983; Kovbojok, 1985; A Dávid család, 1987), amit A Dunánál zárt le. A széria többi részéhez hasonlóan a rendező itt is egy szociológussal szorosan együttműködve dolgozott: a film riportere és szerzőtársa az a Magyar Bálint, aki 1981 óta folytatott kutatásokat a környéken, és tapasztalatait a film gerincét is képező Dunaapáti 1944–1958 című dokumentum-szociográfiájában összegezte.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A rendszerváltozás körüli időszak kitüntetett periódusa a történelmi dokumentumfilmeknek, ekkoriban nem csak a szakma, de a nagyközönség is élénken érdeklődött a közelmúlt fehér foltjait feltárni szándékozó alkotások iránt. A Dunánál is értékes kordokumentum és oral history egyben. 

Páratlan hitelességét annak köszönheti, hogy a megszólalók gátlások nélkül nyíltak meg a kamera előtt – akiknek 1956-ot és a megtorlást illetően eltért a véleményük a hivatalos állásponttól, már nem tartottak annyira a hatalomtól, a rezsim kiszolgálói pedig még nem érezték úgy, hogy szégyenkezniük kellene a nyilvánosság előtt egykori szerepvállalásaik miatt. 


Egy emlékezetes jelenet

Az 56-os forradalom budapesti eseményeit jól ismerjük, a fontosabb momentumokat a középiskolás történelemkönyvek is rögzítik, az viszont nem annyira köztudott, mi történt október 23-án a kisebb városokban, falvakban. A Dunánál talán legérdekesebb része az, amelyben a szereplők felidézik, miként élték meg azt a bizonyos napot.

A rendezők

Schiffer Pál (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

A rendezők

Magyar Bálint szociológus, későbbi oktatási miniszter (forrás: Fortepan)

Tudtad?

1986-ban jelent meg Magyar Bálint: Dunaapáti 1944-1958 című, Dunapataj történetét bemutató háromkötetes dokumentum-szociográfiája. Annak dacára, hogy a Dunaapáti kitalált név, az alapos terepmunkának köszönhetően a helység könnyen beazonosítható volt. A kiadványt, amely Dunapataj hely- és társadalomtörténetét áttekintő tanulmányt, s évenkénti bontásban közreadott kordokumentumokat (pártszervezeti és közigazgatási iratok, képviselőtestületi jegyzőkönyvek, levelek) tartalmazott, Erdei Ferenc-díjjal jutalmazták, 1987-ben pedig elkészült Magyar Bálint és Schiffer Pál: A Dunánál című dokumentumfilmje.

Plakát

(forrás: MNF)