fekete-fehér magyar játékfilm, 1938, rendező: Vajda László

forgatókönyvíró: Bókay János, operatőr: Vass Károly, főszereplők: Kabos Gyula, Páger Antal, Tolnay Klári, Ajtay Andor, Mihályfi Béla, Köpeczi-Boócz Lajos, 85 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Kulinyi Gáspár, a budapesti művészeti titkár megnyeri egy vidéki színház igazgatói posztját. Nagy tervekkel vág a munkába, vele tart Pap Éva és Bálint Gábor, a fiatal és tehetséges színészházaspár is. Hamar kiderül azonban, hogy a vállalkozás a hely adottságai, valamint a tehetségtelen és kicsinyes kollégák miatt bukásra van ítélve. Az eladósodott Kulinyi, Éva és Gábor végül visszatér Pestre, ahol Gábor tesz egy utolsó próbát. Megkéri a híres színészt, Tőrös Ferencet, hogy adjon neki esélyt, és egyetlen egyszer beugorhasson helyette a szerepére. Az Éva kegyeiért küzdő Ferenc előbb beleegyezik a kérésbe, de amikor rájön, hogy Gábor a szakmában is riválisa lehet, visszavonja a szavát. Éva és Kulinyi mégis addig mesterkedik, míg a híresség nem ér oda az előadásra, így Gábor lép fel helyette – hatalmas sikerrel.

Mitől különleges?

A film a színház kulisszatitkaiba vezeti be a nézőt, bepillantást enged a színészek, igazgatók és feltörekvő titkárok világába. A szatírának is beillő történetben sok a nyelvi és szituációs poén, hangvétele mégis inkább szomorú. Kabos Gyula sokszínű játéka azért is lehet olyan hiteles, mert 1929-30 folyamán maga is a Fővárosi Művész Színház igazgatója volt, ahol a gazdasági válság miatt a valóságban is megtapasztalta a bukást. Kabos 1938-ban játszott utoljára magyar filmben, mert a következő évben a zsidótörvények miatt elhagyta az országot, és az Egyesült Államokba költözött. Itt már nem vártak rá a korábbihoz hasonló sikerek, nem kapott komolyabb munkát, alkalmi fellépésekből élt 1941-ben, 54 évesen bekövetkezett haláláig.

Hogyan készült?

A forgatókönyvet Zsoldos Andor egyfelvonásos színdarabjából Bókay János írta. Az 1938 tavaszán bemutatott filmet a Hunniában forgatták, rendezője ifj. Vajda László (1906–1965), operatőre Vass Károly volt. A főszerepeket alakító négy színész mind telitalálat, Kabos Gyula mellett Tolnay Klárit, Páger Antalt és Ajtay Andort láthatjuk. A film producerei, Hamza D. Ákos és Körner Mihály a bemutató alkalmával azt nyilatkozták az Esti Kurírnak, hogy céljuk a páholyok nézőinek meghódítása volt, melyhez a legjobb színészek és a legszínvonalasabb színházi előadásokhoz méltó előadásmód kellenek. Épp ezért a film előkészítése során is a színházi próbákhoz hasonlóan dolgoztak. 

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A film meghaladja a jól ismert vígjátéki sablonokat, sok regiszterben szól, akár egészen ellentétes érzelmeket is megmozgat.

A rendezője, ifj. Vajda László, egyike azon alkotóknak, akiknek pályája csak részben kötődik Magyarországhoz. Az azonos nevű forgatókönyvíró (Ladislaus Vajda, 1877-1933) fia Nyugat-Európában indult segédrendezőként és vágóként, majd az 1930-as években tért haza. 1938-ban ismét távozni kényszerült, az antiszemitizmus és a háború elől először Franciaországba, majd Olaszországba, végül Spanyolországba ment. Itt már nyugodtan dolgozhatott, és Ladislao Vajda néven hamarosan elismert szereplője lett a spanyol filmiparnak. Nemzetközi horizontja, profi, megújulásra és újításra kész attitűdje nagyban hozzájárult ahhoz, hogy új hazájában is számos izgalmas alkotást készíthetett.




Egy emlékezetes jelenet 


Bálint Gábor végső elkeseredésében felkeresi az ismert színészt, Tőrös Ferencet, és megkéri, hogy segítsen rajta: kérése az, hogy aznap este ő játszhassa el Ferenc helyett az éppen futó sikerdarab főszerepét. Ferenc beleegyezik, majd telefonon beteget jelent a színház felé. A jelenet Páger Antal (Gábor) és Ajtay Andor (Ferenc) mesteri kettőse miatt válik feledhetetlenül drámaivá.

A rendező

Vajda László / Ladislao Vajda 1960-ban, az Ernst Lubitsch díj átvételekor. A díjat az Aki átmegy a falon (1959) című német filmért vehette át. 
Magyarországon készült filmjei a Filmkeresőn

Tudtad?

A Döntő pillanat fogadtatása jó volt, a magyar kritikákban elsősorban újszerűségét, szociográfiai érzékenységét emelték ki. A műről az amerikai Variety című szaklap is nagyon elismerően nyilatkozott, itt különösen franciás stílusát és a vidéki társulat plasztikus ábrázolását dicsérték.