Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

Túl a nosztalgián

Boronyák Rita |

A Volt egyszer egy téka igazi ritkaság a magyar dokumentumfilmes palettán: könnyeden személyes, azonnal behúz. Búcsú-dokunak, nosztalgiafilmnek készült, s mert életteli viszonyt alakít ki a nézővel, annak is működésben mutatja meg a téka-hangulatot, aki sosem járt náluk.

Moziforgalmazása egyben próba is: piacképes-e a hasonló tematikájú és hangvételű doku. A téka-sztori továbbgondolása a filmarchívumok szerepének újraértelmezését is elősegítheti.

2018 januárjában Csizmazia „Cheese” Gábor megtudta, hogy „22 év, 8 ezer nap, napi 500 filmélmény, 2,5 millió kölcsönzés” után bezár a Corvin Téka. Néhány régi kollégával „megemlékezős videó”-t akart csinálni. A saját maga szerint filmőrült Cheese tíz tékás éve alatt sokat forgatott munka közben, gyűjtötte a sztorikat is, anyag volt bőven. A projekt egész estés dokuvá bővült, melyre a fedezetet közösségi finanszírozással teremtették elő. Áprilisban a pilotokat látva a Vertigo vállalta a forgalmazást – egy gerilladoku révbe ért.

Volt egyszer egy téka

Beemelegítés a film hangulatához: itt olvasható Cheese, a Hetediksor.hu alapítójának kevéssé szokványos önéletrajza. S hogyan lett tékás? Amikor a VOX mozimagazinnál írt kritikákat, a Corvin mozi-beli Odeon tékába járt, s Király Imre tékavezető megkérdezte, nincs-e kedve ott dolgozni. „Akkor picit gondolkodtam, félrebillentettem a fejem, mint Forrest Gump, és azt mondtam, hogy tulajdonképpen meg lehet próbálni… Tíz év lett belőle. De rögtön az elején volt egy durva három hetem, amikor rádöbbentem, hogy ez a téka bizony a „nyócker” közepén van, és az még az a nyócker volt, amiről a rajzfilm és a Roncsfilm is mesél. Ma már talán sci-finek hat, de nekem a hatvan kilómmal akkor szó szerint tömegeket kellett feltartóztatni, annyian jártak a kölcsönzőbe. Volt, hogy hárman is dolgoztunk bent egyszerre este tizenegyig, akkora volt a pörgés: egyikünk a „fedélzeti kompjúternél”, másikunk a létra tetején… olyan tolongás volt, mint egy kínai kifőzdében.”

A filmkölcsönzés átmenetet jelentett a mozgóképfogyasztás két, markánsan elkülönülő szakasza között. Az időhöz kötött mozis/televíziós, már-már rituális esemény helyett a néző-film viszony liberalizálódott: a kölcsönzési időn belül a néző szabadon választhatta meg, mikor nézi meg az alkotást, s azt is, egynél többször szeretné-e látni. Már nem kellett időbeosztáshoz igazodni, de még emberek segítettek filmhez jutni. A másik végpont, az internetes tartalomkeresés a szinte teljes szabadságot adja, valami azonban végleg elveszni látszik: a személyesség.

Az Odeon tékahálózat története a fénykorabeli sajtó tükrében

„Az ötlet Port Ferenctől, a Budapest Film vezérigazgatójától jött, hogy érdemes lenne alapítani egy kiadót a cég art mozi hálózatában bemutatott művészfilmek videoforgalmazására.
Az első kiadott film Terry Gilliam Brazilja volt, azóta havonta három-négy filmet jelentetnek meg kazettán. Másfél éve DVD-ket is kiadnak, e hónapban a Félelem és reszketés Las Vegasbant hozták ki (szintén Terry Gilliamtől), mely a sorban a tizenegyedik. A videokazettákat inkább intézmények, mint magánszemélyek vásárolják. Egy film videokiadása mögött milliós nagyságrendű költségvetés áll, a cég a filmeladásokból, a kölcsönzési bevételekből, illetve a Magyar Mozgóképes Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával a nyereség és a veszteség határán tud egyensúlyozni.

Az Odeon nemcsak kiadóként, hanem kölcsönzőként is működik. Kínálata így saját filmjei mellett a Magyarországon 1993 óta videón kiadásra került filmek nagy részét felöleli. A filmkölcsönzők általános gyakorlatával ellentétben itt a régi filmeket is megtartják, ezért a majdnem tíz évre visszamenő gyűjtemény archívum értékű.

Volt egyszer egy téka

A helyszíneken fellelhető, könyvtárakat idéző vaskos katalógusok mellett egy Odeon-website is segíti a tájékozódást a hatalmas anyagban. – Szeretnénk vezető filmes információszolgáltatóvá válni, ezért hoztuk létre az odeon.hu-t – mesél a tervekről Farkas Andrea, az oldal üzemeltetésére létrehozott cég vezetője. Az online adatbázis a kölcsönző filmállománya mellett részletes információt nyújt a magyar mozikban bemutatott összes filmről. Az oldal számos extrája közül az egyik legeredetibb Ujvári Csaba naplója, mely egy sokat megélt tékás szempontjából, kiváló antropológiai érzékkel ecseteli a videotéka hétköznapjait, olyan visszatérő szereplőkkel, mint egy Ottó nevű hajléktalan a Ferenc körúti villamosmegállóból. (…) Az intézménynek otthont adó Duna mozi márciusi megújítása tovább fogja növelni a téka belső terét, hogy a kölcsönzéssel párhuzamosan beindulhasson egy DVD-bolt is. A 100 személyes mozi üzemeltetésével is az Odeon Kft.-t fogják megbízni, a tervek szerint a cég évi három-négy filmmel moziforgalmazóként is belép a piacra. Az átalakult Duna mozi bizonyos rendszerességgel a film mellett más művészeti területeket képviselő kultúrközpontként is működik majd, továbbra is megtartja azonban mozi jellegét – hangsúlyozta Borsos Erika ügyvezető.”

Bak Árpád: Nemcsak kölcsönzésről van szó, Népszabadság, 2003.04.01.


Az Odeon téka 1993 decemberében nyílt meg a Duna mozitól elkülönülten, de annak szerves részeként. Innen áramlik szét a filmforgalmazás kisebb kölcsönző- részlegeinkbe, és itt bonyolítjuk le a nagykereskedést is. Egy évvel később egy másik artmoziban, a Tabánban hoztunk létre kölcsönző- és árusítóhelyet, aztán 1996-ban a Corvin, végül 1998-ban a Puskin videotéka is megnyitotta kapuit a művészfilmek barátai előtt. Ha végigböngésznénk az Odeon téka állományát, hatezer címet tudnék felsorolni, s mindenből van öt-hat darab. Nálunk a teljes kínálat föllelhető. A Corvin az egyetlen kölcsönzőhely, ahol a kommersz igényeket megpróbáljuk valamivel jobban kielégíteni. A Puskin a magyar filmkínálatban törekszik a viszonylagos teljességre. A kicsinyke Tabán moziban kell a legszűkösebb készlettel dolgoznunk, ott hét közben és hét végén is csak a délutáni órákban tartunk nyitva. A négy tékában a nyilvántartott, egy évre beíratkozottak létszáma meghaladja a huszonnégyezret.

Pósa Zoltán: Odeon, a művészfilmek tékája. Borsos Erika: Minden kíváncsiskodó potenciális törzsvendég. 2002.06.20.

A fenti adatokat a dokumentumfilm elsősorban a hangulatával közvetítit, csakúgy, mint azt a két komponensű üzletpolitikát, ami sikerre vitte a tékahálózatot. Az alap-összetevő a sokrétű filmkínálat volt, amely filmismereten-filmimádaton nyugodott, s erre épült az a hasonlíthatatlan személyközpontúság, mely e téka-filmnek is a legfőbb vonzereje. Náluk az igények fölmérése nem okvetlenül tudományosan, statisztikákkal történt, hanem emberismerettel, humorérzékkel – Cheese saját bevallása szerint leginkább azt tanulta a tékás éveiből, hogyan kell megszólítani az embereket.

Többjük útja filmes szakmákhoz vezetett a kölcsönzőpult mindkét oldaláról. Minden tékások védőszentje, Tarantino nyomdokain nem kevés magyar kolléga – Pálfi György, Mátyássy Áron, Miklauzic Bence, Gigor Attila, Orosz Dénes – rendezőként folytatta, vagy filmkritikus lett, mint maga Cheese és Fekete Tamás, de a filmforgalmazó, egykori Budapest Filmes Borsos Erika vagy Bognár Péter (magyarhangya) is meghatározó alakja volt a tékás szcénának. Pálfi György azóta sem felejtette el, hogy a tékások segítsége nélkül jóval nehezebben készült volna el a Final Cut című szkeccsfilmje.

Volt egyszer egy téka

A minden filmes műfajban otthonos Varró Attila filmkritikus, egyetemi oktató világít rá: az Odeon évtizedek alatt összegyűlt anyaga olyan archívum, amelynek megsemmisülése a kulturális örökség egy részének eltűnését eredményezheti. A megőrzés fontosságában egyetérthetünk vele, abban azonban kevésbé, amit mind a dokumentumfilm, mind Varró fix egyesre vesz: hogy a VHS-t leváltotta a maradandóbb hordozó, a dvd. Varró a VHS megőrzésének fontosságát a dagerrotípiákéhoz hasonlónak érzi, mert számos olyan alkotás hordozója, amelyek más formátumban nem ismertek (v. ö. a videokölcsönzés hőskora-beli felejthetetlen egyszemélyes magyar hangalámondású videokazetták…). A párhuzam frappáns, mégis azt kell mondanunk: nem telt el még annyi idő, hogy bízvást kijelenthessük: a VHS romlandóbb hordozó a dvd-nél. Aki huzamosabb ideig dolgozott mindkettővel, egyaránt megtapasztalhatta e hordozók kiszámíthatatlanságát. Hatásos lírai kép, hogy a VHS-ek fakulása az emlékeink halványodásával párhuzamos, ám aki találkozott már tűéles 25-30 éves VHS-sel, mint e sorok írója, az óvatosságra intene, s nem pusztán amiatt, mert nem mindenre szeretnénk ennyire pontosan emlékezni…

A baráti projektnek indult, sok-sok önzetlen segítséggel, közösségi finanszírozásból, láthatatlan költségvetésből elkészült Volt egyszer egy téka egy, a mainál jóval személyesebb világ mementója. A téka olyan „youtube” volt, ahol a „keresőmotorok” szerepét emberek alakították, nem is akármilyen kaliberek. „Kalandos projekt volt, ami váratlanul túlnőtt magán, és jó pár ember önzetlen segítsége tette teljessé, és talán őszintévé az egész történetet. Az volt a célunk, hogy egy szórakoztató nosztalgiautazás legyen 90 perc erejéig, és a névtelen "hősök", a tékások kicsit fénybe kerüljenek” – mondta el e partizán-doku rendezője, lelke, Csizmazia Gábor.

Az egyenlő bánásmód jegyében a másik oldal is szóhoz jut: mindjárt bemelegítésképpen belefutunk a másképp hős bénabéla kölcsönzőbe (Mucsi Zoltán), a film során pedig Rudolf Péter segíti őt és sorstársait évtizedek múltán is meglehetős részletességgel és érzékletességgel megjelenni. Az effektre azért volt szükség, mert az egykori kölcsönzők a társadalom minden szintjéről származtak, s Cheese szomorúságára csupán keveseket sikerült elérni és megszólaltatni. Szerencsénkre megtalálták Kótai Mihály bokszolót, s hozzá hasonló lelkesedéssel vett részt a projektben a már említetteken kívül többek között Hajós András vagy Puskás Peti is, akik a film finanszírozásában is részt vállaltak.



A Művész moziban működő legutolsó tékában már nem figyelhetjük meg élőben, hogyan működött a VHS-korszak, hiszen ott már csak dvd-ket lehet kölcsönözni. A Volt egyszer egy téka ugyanakkor túlmutat a nosztalgiázáson azzal, hogy az egész VHS-korszaknak állít emléket. Annak a korszaknak vége – ezt jelzik azok a jópofa információs szkeccsek, amelyekben Simon Kornél 21. századi Öveges professzor módjára ismerteti, mi a videoszalag, a videolejátszó, a visszacsévélő. Szól néhány szót a tékák történetéről is, melybe ügyesen beleszövi a filmek egyetlen (erősen fa-)hangon történő hangalámondásos VHS kiadásait is. E feltehetően hungarikumgyanús remekművekből ízelítőt is kapunk, mert látnunk-hallanunk kell ahhoz, hogy elhiggyük: ilyen tényleg volt.

Volt egyszer egy téka

színes magyar dokumentumfilm, 90 perc, 2018
rendező, forgatókönyv: Csizmazia Gábor, operatőr: Polgár András, vágó: Polgár András, Bruzsa Gábor, producer: Berta Balázs, Kárpáti György, Cseh Norbert, szereplők: Mucsi Zoltán, Rudolf Péter, Simon Kornél, Pálfi György, Gigor Attila, Mátyássy Áron, Orosz Dénes, Miklauzic Bence, Hajós András, Puskás Péter, Závada Péter

Premier: 15. Jameson CineFest
Forgalmazó: Vertigo Média. Bemutató: 2018.09.27.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem