Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

Nem akart mindenáron filmet csinálni. 20 éve halt meg Szőts István

MTI/Filmarchívum |

Húsz éve, 1998. november 6-án halt meg Szőts István, az Emberek a havason című film rendezője. Úttörő jelentőségű, nemzetközi sikereket aratott filmjei mellett élete a megvalósulatlan filmtervek története is.

1912. június 30-án született Erdélyben, a Hunyad vármegyei Szentgyörgyvályán (ma: Valea Sangeorgiului, Románia), életét, művészetét a szülőföldjén szerzett élmények határozták meg. Apja katonai pályára szánta, el is végezte a Ludovika Akadémiát, a katonaság azonban nem érdekelte. Festészeti tanulmányok és egy filmes tanfolyam után a Hunnia filmgyárba, majd Zilahy Lajos Pegazus filmvállalatához került. Már első rövidfilmje, az 1940-ben készített Látogatás Kisfaludy Stróbl Zsigmond műtermében vihart kavart: bemutatta ugyanis a művész G. B. Shaw-ról mintázott portréját is, amit a cenzúra kifogásolt, mert a második világháború kitörése után az ország ellenséges viszonyban volt Angliával. Végül azzal győzte meg a hivatalt, hogy Shaw ír és nem angol, így engedélyezték a film forgalmazását.

Magyarország 1941-es hadba lépése után rövid ideig a második bécsi döntéssel visszakerült szülőföldjén katonáskodott, de művészi tevékenysége miatt hamarosan felmentették a szolgálat alól. Ekkoriban került a kezébe Nyírő József műve, a Havasok könyve, ennek alapján forgatta 1941-ben első játékfilmjét Emberek a havason címmel. A Szellay Alice és Görbe János főszereplésével eredeti helyszíneken, természetes közegben forgatott alkotás szakmai körökben fanyalgást, vitákat váltott ki, az Országos Nemzeti Filmbizottság mégis benevezte az 1942. évi Velencei Filmfesztiválra. Itt a nézők és a kritikusok is kitörő lelkesedéssel fogadták, megkapta a legjobb rendezőnek járó díjat. "Földszagú realizmust" árasztó művében a születő olasz neorealizmus képviselői az irányzat kelet-európai megtestesülését ünnepelték.

Emberek a havason

1943-ban Szőts Film néven saját filmvállalatot alapított, és a Nemzeti Filmbizottságnál pályázott Móra Ferenc Ének a búzamezőkről című regényéből írt forgatókönyvvel, de elutasították, kudarcot vallott Jókai Mór Melyiket a kilenc közül? című karácsonyi történetével is, mert az író örököse, az Angliában élő Grósz Bella nem adta el a jogokat a "fasiszta Magyarországnak". Foglalkoztatta a Beszterce ostroma című Mikszáth- és a Magdaléna két élete című Herczeg Ferenc-regény megfilmesítése is, de a német megszállás keresztülhúzta terveit. Ebben az időszakban egyedül a Kádár Kata című rövidfilmet forgatta 1943-ban, Kodály Zoltán zenéjével.

Már 1945-ben felvetette egy országos hatókörű filmarchívum megalakulásának szükségességét: „Feltétlenül szükséges egy filmtéka felállítása, ahol a néma filmektől a legújabb filmalkotásokig rendelkezésre állnak és vetíthetők a filmek. Filmkönyvtár és szakfolyóiratgyűjtemény is könnyebben berendezhető, mert sajnos, a film egész eddigi irodalma pár könyvespolcon elfér…”

 1945 áprilisában saját költségén, ezerötszáz példányban jelentette meg Röpirat a magyar filmművészet ügyében címmel a magyar filmgyártás reformjának tervét. Háromszáz példányt a kultúrpolitika vezetőihez juttatott el, de még válaszra sem méltatták. Az Emberek a havason indexre került Nyírő József politikai szerepvállalása miatt. 1947-ben még elkészíthette az Ének a búzamezőkről című filmjét Görbe János és Szellay Alice főszereplésével, de ennek is sanyarú sors jutott. A regény írójára ezúttal nem lehetett hivatkozni, narodnyiknak és klerikálisnak, sőt a rendszer fő ellenségének számító Mindszenty bíborost támogatónak minősítették alkotását, amely a kommunisták által szorgalmazott kollektivizálással sem állt összhangban. Az Ének a búzamezőkről sorsa akkor pecsételődött meg, amikor Rákosi Mátyás a búzaszentelést ábrázoló első képsoroknál elhagyta a vetítőt. A kópiákat lefoglalták, a filmet betiltották, legközelebb 1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetem filmklubjában vetítették, a szélesebb nyilvánosság elé a rendszerváltás idején került.
    

Szőts István az 1990-es Filmszemle zsűrijének elnökeként (MTI Fotó: Friedmann Endre)

Teljesen kiszorult a filmszakmából, koholt politikai vádakkal szemben is védekeznie kellett, ideje jelentős részében kérvényeket, beadványokat írt, többnyire hiába. Csak 1956-ban forgathatott újra, a Melyiket a kilenc közül? című rövidfilm az 1957-es velencei filmfesztiválon ismét díjat nyert. Saját költségén kísérte ki filmjét Velencébe, ahonnan már nem tért haza. 1959-től kultúrfilmeket készített Ausztriában, egyebek között a bécsi Szent István-székesegyházról, Gustav Klimt és Egon Schiele festőkről, évekig filmrendezést tanított az Osztrák Filmakadémián. A hetvenes évektől kezdve haláláig gyakran látogatott Magyarországra.


Pintér Judit filmtörténész bevezetője Szőts István: Kövek, várak, emberek és Hallstatti ballada című filmjeinek vetítése előtt

Életművéért 1992-ben Kossuth-díjat kapott, 1994-ben a Magyar Köztársaság középkeresztjét vehette át. 1998. november 5-én halt meg Bécsben, hamvait – végakaratának megfelelően – a budapesti Farkasréti temetőben, édesanyja sírjában helyezték el. Az Emberek a havason restaurált változatát 2014-ben mutatták be, az Ének a búzamezőkről című filmjét 2015-ben újították fel.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem