Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

Működésben a gyűlöletgenerátor – A Jud Süss Magyarországon

Löwensohn Enikő |

Részletes kutatáson alapuló forráskiadvány jelent meg a hírhedt náci antiszemita propagandafilm, a Jud Süss magyarországi fogadtatásáról. A kortársak szavain és a kutató számadatain keresztül egyaránt meggyőződhetünk arról, milyen hatékonyan mozgósította a film a magyar tömegeket is.

Veit Harlan 1940-ben készült filmje, a Jud Süss a német nemzetiszocialista filmgyártás leghírhedtebb, egyben legsikeresebb darabja. A Goebbels propagandaminiszter személyes felügyelete alatt készült alkotást az ideális antiszemita filmként ünnepelték, ősbemutatója a Velencei Biennálén volt, ahol nagy lelkesedés fogadta, még a fiatal Antonioni is elragadtatással számolt be róla – mint a könyvben olvashatjuk. 1945-ig összesen húszmillióan látták, 6,2 millió bevételt hozott csak Németországban, kötelezően levetítették a Hitlerjugend, az SS, a deportálások szervezői és a koncentrációs táborok őrei számára, ám az „átlagpolgárra” is nagy hatást gyakorolt. A német filmtörténészek már felderítették a teltházas vetítések és a nyomukban járó felkorbácsolt indulatok, majd az ezekből következő tettek összefüggéseit. 

Gál Mihály könyve most a film magyar fogadtatásáról ad átfogó képet, összegyűjtve a film forgalmazására és recepciójára vonatkozó dokumentumokat és cikkeket. A karcsú kötet aprólékos kutatás eredményeként jöhetett létre. Még ma is – amikor a folyóiratok egy része digitális adatbázisokban hozzáférhető – nagy kitartást igénylő munka öt év mozis híreinek átvizsgálása a gazdag korabeli sajtóban, a film forgalmazásável kapcsolatos hivatalos dokumentumok felkutatása a könyvtárakban és levéltárakban – beleértve a magyar Filmarchívum könyvtárát és a német Bundesarchiv vonatkozó anyagait is.

A történet
Joseph Süss Oppenheimer (1698-1738) a valóságban is létezett, zsidó kereskedőből és bankárból lett a württembergi herceg pénzügyi főtanácsosa és kegyence. Pártfogója váratlan halála után még aznap perbe fogták, koncepciós eljárásban elítélték és 1738-ban kivégezték, holttestét vasketrecben állították közszemlére. Születésének 300. évfordulóján városa rehabilitálta, Stuttgartban 1998 óta tér viseli a nevét.

A regény
Lion Feuchtwanger 1925-ben megjelent regénye az európai befogadó liberalizmus szemléletét tükrözi, nem antiszemita, hanem hősének történetén keresztül magáról az antiszemitizmusról szól sokrétű módon. Nem véletlen, hogy 1933-ban a könyvégetés során a nácik máglyára vetették. A regény 1925-ben magyarul is megjelent, de 1945 után nem adták ki – átragadt rá a betiltott film rossz híre, annak ellenére, hogy nem sok köze van hozzá. Csak a rendszerváltás után jelent meg újra, Tandori Dezső fordításában.

Az angol filmváltozat
1934-ben Feuchtwanger regényéből készült egy igazi adaptáció, Lothar Mendes rendezésében, ebben a zsidók örök bűnbakként jelennek meg. Címszereplője Conrad Veidt (a Dr. Caligari-ban ő volt Cesare, az alvajáró médium), aki magyar származású zsidó felesége miatt volt kénytelen Londonba, majd Hollywoodba emigrálni. Ezt a filmet is bemutatták Magyarországon.

A német propagandafilm
A kifejezetten a náci antiszemita ideológia történeti alátámasztását szolgáló átdolgozás fő célja annak bizonyítása, hogy az asszimilált zsidóság nem kevésbé veszélyes, mint a külsejében és szokásaiban elkülönülő. A címszerepet a Mephisto Hendrik Höfgenjének modellje, Gustaf Gründgens visszautasította, ezért Ferdinand Marian kapta meg. A női főszerepet Veit Harlan felesége, a „birodalmi vizihulla” gúnynévre hallgató Kristina Söderbaum játszotta, aki gyakran alakított öngyilkosságba hajszolt ártatlan német hősnőket. 

A film az 1940. szeptemberi berlini premier után 1941 januárjában jutott el a magyar mozikba, Magyarországon is nagy sikert aratott, valóságos tömeghisztériát keltett, tömegek tódultak a moziba. A könyv végigköveti a film magyar forgalmazásának minden állomását, a cenzúraengedély kiadásától az UFA tulajdonban lévő Uránia moziban tartott sajtóvetítésig, majd premierig, az országos forgalmazás alakulásáig. Részletesen szemlézi a sajtóban megjelent kritikákat. A szélsőjobboldali lapok nem meglepő módon „a német filmművészet leghatalmasabb, legcsodálatosabb és legművészibb produkciójaként” méltatják, a katolikus sajtó ellenben visszafogott („Ha üzleti szempontból vizsgálnánk ennek a képnek a sikerét, azt kellene mondanunk, esztendők óta ilyen siker nem volt. De tudnunk kell azt, hogy ez /pénztárnyitáskor 3-400 ember várakozik/ már nem siker. Nevezzük tömeghisztériának, divatnak, vagy aminek akarjuk. A lényeget egyik kifejezés sem fedi. Az igazság jóval mélyebben rejtőzik. Valahol az emberi lélek legmélyén. A legtitkoltabb ösztönök között. Örülünk, ha egy film sikert arat, de jobban örülnénk, ha csak a siker, a szereplők tökéletes játéka, azaz a művészi szempont és nem az emberek kárörömre hajló, bámészkodó szelleme vinne sikerre egy egyébként igazán értékes művészeti teljesítményt” – írja az Actio Catholica lapja).

Bírálatban és felháborodásban legmesszebb Bajcsy-Zsilinszky Endre megy, aki levélben fordul az ügyben Teleki Pál miniszterelnökhöz. Emberi mivoltában és magyarként is sértve érzi magát, hogy ilyen gyalázatos propagandafilmet Budapesten egyáltalán bemutatnak. Szerinte a film különösen veszélyes az egyszerű és műveletlen tömegekre, de a „tisztességes és magyar szellemű antiszemitizmust” is aláássa. A teljes terjedelmében idézett levél bepillantást nyújt a nem náci indíttatású magyar fajvédő gondolkodásmódba – ezzel az irányzattal a fikció területén Závada Pál Idegen testünk című regényének lapjain is találkozhatott a téma iránt érdeklődő olvasó. Bajcsy-Zsilinszky Endre azonban egyedül maradt a felháborodásával és aggodalmaival.

Gál Mihály: Jud Süss. A film magyarországi fogadtatása, 1941-1944 (Clipperton Kiadó, 2017)

 

A jobboldali sajtó bojkottal vádolta a filmkölcsönzőket, igaztalanul, hiszen a kutatásból kiderül, hogy a filmet – nyolc 35 mm-es és három 16mm-es kópián – 1941. január 23-tól 1945. január 18-ig több mint száz magyar településen tűzték műsorra – ezek listája a könyvben olvasható. A lista összeállításához a szerző több mint 150 budapesti, vidéki és országos lap évfolyamait nézte át; de a film magyarországi nézőszámát adatok hiányában még így sem lehet megbecsülni. A nyilasok szorgalmasan kapcsolódtak be a közönségszervezésbe. Olvasói levelekben követelték a film műsoron tartását. A hadseregnek és az ifjúságnak kötelező ingyenes vetítéseket szerveztek (a hadvezetés rosszallása mellett), külön délelőtti vetítéseket tartottak, hogy a három műszakban dolgozók se maradjanak le róla. A  magyar fogadtatásról Goebbels számára készített jelentés teltházas vetítésekről és heves érzelmi reakciókról számolt be. A film már februárban (!) eléri a százezres nézőszámot. A sajtó beszámol arról, hogy egy „nem éppen árja külsejű” urat ért a megtiszteltetés, hogy a közönség derültsége közepette a százezredik nézőnek járó ajándékot átvegye. A szerencsés nyertes sietve igazolja kifogástalan származását.

A kötet legmegrázóbb fejezete azt szemlélteti, hogyan működik a gyakorlatban az évtizedek alatt bejáratott gyűlöletgenerátor. A Pesti Újság pénzdíjas pályázatot írt ki olvasóinak, hogy írják meg, miért tetszett nekik a film. Százával érkeztek levelek, amelyekből bőségesen idéz a könyv. Az agresszió nem csak szavakban nyilvánult meg, Magyarországon is elkövettek fizikai atrocitásokat, a vetítés után verekedés, nézőtéri lövöldözés is előfordult. A legrosszabb a lelkeket hosszú távon, némán mérgező hatás, amely később lehetővé tette, hogy a társadalom szó nélkül végignézze, hogyan tűnnek el százezerszámra a szomszédai. Az egyszerű emberek leveleit olvasva el tudjuk képzelni, hogy járult hozzá a film az évtizedek alatt felépített antiszemita kampány csúcsra járatásához, hogy igazolta a deportálások megkezdése előtt azok szükségességét és jogosságát. A német bíróság később mindenesetre nem látta bizonyítottnak ezt az összefüggést: a rendezőt a háború után Hamburgban kétszer is bíróság elé állították, de felmentették, nem látván összefüggést a film és a népirtás között. Harlant hívei a vállukon vitték ki a tárgyalóteremből a felmentést követően. A rendező egészen 1964-ben, Capri szigetén bekövetkezett haláláig dolgozhatott.

A kötet a film magyar recepciójának kutatásában egészen napjainkig elmegy.  Az 1945 utáni befogadást tárgyaló fejezet kitér arra, hogyan emlékeznek a filmre az írók, Kertész Imre, Moldova György, Mándy Iván – és emlékeik hogyan viszonyulnak a valósághoz. Mert mindenki csak ködös emlékekre hagyatkozhatott: a filmet Magyarországon 1945 után nem lehetett látni.

Számunkra különösen érdekes, hogy a könyv még a Filmarchívumban rendezett zártkörű vetítéseket is számba veszi, beleértve a botrányos esetet, amikor 1990-ben, Hirsch Tibor tanulmányának (Filmkultúra 1990/4. 26. o.) megjelenéséhez kapcsolódva, zártkörűen levetítették volna a filmet az Örökmozgó Filmmúzeumban. A meghirdetett vetítést a felháborodás hatására le kellett mondani, az Archívum vezetője magyarázkodni kényszerült. 2008-ban még ugyancsak feltűnést keltett, amikor egy jobboldali csoport illegális vetítést szervezett egy budapesti pincében. Ma már a film magyar felirattal látható az interneten. De legalább egy ilyen részletes hatástörténetet is olvashatunk mellé – semmi sem érhet minket váratlanul. 

Ludas Matyi, 1948. 01. 14.

Gál Mihály további kötetei – olvashatók a Filmarchívum Könyvtárában is:

„A ​vetítést vita követte” – A Filmátvételi Bizottság jegyzőkönyvei 1968-1989
A munka a Kádár-korszak kultúrtörténetének egy még feltáratlan területét mutatja be. A Filmátvételi Bizottság 380 jegyzőkönyvét közli és a forgalmazásra kiválasztott filmeket végigkíséri az átvételtől a bemutatásig.

Péntekre ​javasoljuk! – Az MSZMP vezetőinek vetített filmek 1966–1989
A kötetből megtudhatják az olvasók, milyen filmeket nézett Kádár János az MSZMP többi vezetőjével péntek délutánonként a Filmfőigazgatóság Báthory utcai vetítőjében. A katalógust levéltári kutatáson alapuló tanulmány egészíti ki. A szerző filmátvétellel foglalkozó kötetéhez hasonlóan forrásértékű munka a Kádár-korszak kultúrtörténetéhez.

A Filmarchívum kiadványai a témával kapcsolatban: 

Sándor Tibor: Őrségváltás

Sándor Tibor: Őrségváltás után

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem