Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

Meghalt Agnès Varda

A legendás rendezőnőt 90 éves korában, rövid betegség után, családja körében érte a halál.

Görög apától és francia anyától született a Brüsszelhez tartozó Ixelles-ben. Eredeti neve Arlette volt, ám amikor tizennyolc éves lett, keresztnevét hivatalosan is Agnèsre változtatta. Irodalmat és pszichológiát hallgatott a Sorbonne-on, muzeológusnak készülve művészettörténetet tanult az École du Louvre-ban. Közben elvégzett egy esti fotóiskolát is, s beleszeretvén a pillanat dokumentálásába, feladta korábbi terveit. 1951-től egy évtizeden át a legendás színész-rendező, Jean Vilar vezette párizsi Népszínházban dolgozott színházi fotográfusként. 1954-ben – Alain Resnais biztatására – megtakarított pénzéből elkészítette első dokumentum-játékfilmjét, a Párbeszédet. A film gyermekkorának kedvelt helyszínén, a dél-franciaországi Sete közelében lévő kis halászfaluban játszódik, s miközben előttünk két ember párbeszéde zajlik, a háttérben megismerhetjük a falu mindennapi életét is.


A világhírt az 1961-ben készült Cléo 5-től 7-ig című alkotása hozta meg számára, amely egy, a rákszűrés eredményére várakozó fiatal énekesnő délutánjának aprólékos ábrázolásával vet fel létkérdéseket. Az egzisztencialista filozófiára jellemző kérdésfeltevés később sem idegen tőle, legtöbb munkájában a női szerepekkel, a nő társadalmi helyzetével, sorskérdéseivel, a köznapi emberi léttel és a mögötte kibontakozó örök drámákkal foglalkozott. Legfőbb célja az volt, hogy tárgyilagosan láttassa, felmérje a körülötte zajló életet, s ebből a szempontból pályájának fontos állomásai rövidfilmjei is (Opera Mouffe, A part mentén, Távol Vietnamtól, A nő válaszol).

Agnes Varda Franciaországban (forrás: MTI Fotó)

1965-ben készítette el első színes és teljes mértékben fikciós játékfilmjét, a kritikusai szerint is talányos Boldogságot, majd egy év múlva szürrealista filmet rendezett Teremtmények címmel. A hatvanas évek végén férjével, a szintén rendező Jacques Demyvel Amerikába látogatott, s dokumentumfilmet készített a radikális polgárjogi szervezet, a Fekete Párducok egyik vezetőjéről. A hetvenes években nagy sikert aratott a feminista filmjei sorába illeszkedő Az egyik énekel, a másik nem, amelyben két barátnő párhuzamos sorsát követte. 1977-ben férjével létrehozták a Ciné-Tamarist, amely nagyobb szabadságot biztosított művészi elképzeléseik megvalósítására.

1985-ös Sem fedél, sem törvény című filmje, amelyben a társadalmon kívül élő csavargólány, Mona életét és halálának körülményeit mutatta be, a Velencei Filmfesztiválon fődíjat kapott. 1990-ben meghalt a férje, Varda trilógiába kezdett a férfi életéről, melynek legszebb darabja a férje gyermekkorát felidéző A nantes-i Jacquot című film lett. 1995-ben a mozi századik születésnapjára készítette a sztárok egész sorát felvonultató Százegy éjszakát, amely azonban nem aratott sikert. Több díjat is elnyert viszont a társadalom legalján élőkről szóló, Kukázók című dokumentumfilmje, amelynek 2002-ben elkészítette a folytatását is. 2008-ban mutatták be a Les plages d'Agnes (Agnes strandjai) című életrajzi dokumentumfilmjét, amelyért 2009-ben a legjobb dokumentumfilmnek járó César-díjat (az Oscar-díj francia megfelelője) vehette át.

Agnes Varda az életművéért neki ítélt tiszteletbeli Arany Pálma-díjjal a 68. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál díjkiosztó ünnepségén 2015-ben (forrás: MTI/EPA/Sebastien Nogier)

2018-ban került mozikba az Arcélek, útszélek című dokumentumfilmje, amelyet a nála fél évszázaddal fiatalabb fotós és street artist JR társaságában készített, és amelyet a legjobb dokumentumfilm kategóriában Oscarra is jelöltek, és Cannes-ban megkapta a kategória fődíját. A varázslatos és szívmelengető hangulatú road movie-ban a férfi fotózás céljára átalakított lakókocsijával Franciaország eldugott falvaiba látogatnak, beszélgetnek a helyiekkel és hatalmas méretű portrékat készítenek róluk, amelyek aztán házak, pajták, gyárépületek faláról, vonatok oldaláról köszönnek vissza. 


Filmjei számos rangos fesztiváldíjat nyertek el, 2001-ben César életműdíjat kapott, 2014-ben a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál Tiszteletbeli Leopárd-díját, 2015-ben Cannes-ban az életműnek szóló tiszteletbeli Aranypálmát vehette át, 2018-ban pedig életmű Oscar-díjat kapott. 

Agnès Varda mindvégig aktívan dolgozott, utolsó filmjét, a Varda by Agnès című dokumentumfilmet idén februárban mutatta be a Berlinalén.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem