A 83 esztendős Paolo Taviani és fivére, a 88 éves Vittorio Taviani neve összeforrt filmes pályafutásuk évtizedei alatt. A testvérpár híres volt arról, hogy együtt dolgozott filmjein, a rendezői szerepet jelenetről jelenetre váltogatták egymás között.

Apámuram című alkotásuk 1977-ben Arany Pálma-díjat kapott a cannes-i filmfesztiválon, a Cézárnak meg kell halnia című filmjük pedig 2012-ben elnyerte a Berlianle Arany Medve-díját. "Egy barátot, egy szenvedélyes, ragaszkodó, művelt embert vesztettem el" – búcsúzott a rendezőtől Gavino Ledda író, akinek könyve nyomán az Apámuram című film készült.

A Cézárnak meg kell halnia Shakespeare Julius Ceasar című művén keresztül mutatta be az olasz börtönök és az ott raboskodó bűnözők helyzetét. A filmet egy börtön szigorúan őrzött szárnyában forgatták, a munkálatok több mint fél évig tartottak. Az alkotás szereplői rabok voltak, néhányan életfogytig tartó büntetésüket töltötték, többen a szervezett bűnözés világából, például a camorra soraiból kerültek a fegyintézetbe.

Vittorio Taviani 2015-ben Cannes-ban (MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo)

Vittorio Taviani halálhírét lánya, Giovanna jelentette be. A rendező hosszú betegeskedés után vasárnap Rómában hunyt el. Testvére, Paolo Taviani tavaly már nélküle forgatta új háborús filmjét, mint akkor elmondta, nagyon furcsa volt egyedül dolgozni, folyton azt várta, hogy bátyja, aki a forgatókönyvírásban és szereplőválogatásban azért részt vett, beleszóljon a munkába.

A Taviani fivérek az elmúlt fél évszázadban több mint húsz filmet forgattak közösen. Gyakran adaptáltak irodalmi műveket, köztük Luigi Pirandello darabjait (Káosz, Te nevetsz), vagy Tolsztoj műveit (Feltámadás, Éjszakai nap) és Goethe nyomán született a Vonzások és választások című munkájuk. Utolsó közös filmjük a 2015-ben bemutatott Csodálatos Boccaccio volt, amely a Decameron történeteit dolgozta fel.

Vittorio Taviani 1929-ben született San Miniatóban. Újságíróként kezdte pályafutását, majd testvérével együtt a filmkészítés felé fordult. A hatvanas évek elején első produkcióik dokumentumfilmek voltak, majd 1962-ben Égetnivaló ember címmel leforgatták első játékfilmjüket. A hetvenes évekre a nemzetközi filmvilág elismerését is kivívták munkáikkal. 1982-ben a Szent Lőrinc éjszakája című háborús drámájuk egyebek mellett elnyerte a cannes-i zsűri nagydíját is.

Vittorio Taviani családja közölte, hogy szűk körben, a nyilvánosság kizárásával búcsúztatják majd a filmrendezőt.