Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

„A film annyi oldalról közelíthető meg, ahány eleme van” – 85 éve született Maár Gyula

MTI/Filmarchívum |

85 éve született Maár Gyula, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező.

Maár Gyula 1934. augusztus 2-án született Budapesten. Jómódú, de később elszegényedő budapesti polgárcsaládban nőtt fel. Először az irodalom világában próbálta megtalálni a helyét, filmes pályafutását csak harmincévesen kezdhette el, mivel „osztályidegenként” nem vették fel érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Irodalomból és történelemből szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd rövid ideig tanított.

A művészet iránti vonzalma a kibontakozó filmes klubmozgalomba vitte, amelynek hamarosan egyik közismert alakja és előadója lett. Közben a Medicina Könyvkiadó lektora, majd a Magvető Kiadó szerkesztője volt, Zimre Péterrel filmforgatókönyveket írt, amelyekből egy válogatás is megjelent 1969-ben Sértődött utazás címmel. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1968-ban végzett rendezőként, majd a Mafilmhez szerződött.

Első, nagyobb visszhangot kiváltó, Balázs Béla stúdiós filmjét 1971-ben forgatta Prés címmel. Ebben a filmben fedezték fel, saját bevallása szerint, Koltai Lajost. Az operatőr több interjúban is méltatta Maár Gyulát, gondolkodó zseninek tartotta, a későbbiekben is számos filmjének volt operatőre.

„Maár Gyula egészen csodálatos tehetség volt, aki a legmagasabb szinten ismerte az irodalmat, az embert, és tudta, hogyan kell egy emberhez közelíteni, hogyan kell vele kommunikálni, hogy kell egy színészt irányítani (…) Ha filmet akart csinálni, elképesztő erővel vonta be az embert abba a gondolatba, amelyet közvetíteni akart. Fantasztikusan tudott előadni, az ügy érdekében szinte behálózta az embert.” (Koltai Lajos)

Három évvel később Maár Végül című játékfilmje megkapta a mannheimi fesztivál fődíját, a következő évben pedig a touloni fesztivál legjobb rendezés díját vitte el.

Déryné, hol van?

Maár Gyula 1976-ban rendezte a Déryné, hol van? című filmjét. Ennek főszerepét felesége, Törőcsik Mari játszotta, aki a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás díját. Ugyanebben az évben készült – szintén Törőcsik Mari főszereplésével – a Teketória, amely egy negyvenéves asszony lelki válságának néhány napját idézi fel. 1983-ban Déry Tibor írása alapján forgatta a nemzetközi sikert arató Felhőjátékot, amelyben a főszerepet a hazájában akkor politikai okokból mellőzött Jiří Menzelre osztotta. 1986-ban készült az 50-es évek világát felidéző Malom a pokolban című játékfilmje, 1992-ben pedig Törőcsik Mari és Garas Dezső főszereplésével a Hoppá, a rendszerváltásról szóló, kiváló társadalmi szatíra, amely a 43. berlini filmfesztiválon képviselte Magyarországot.

Törőcsik Mari és Maár Gyula 1972-ben házasodtak össze, a rendező haláláig boldog házasságban éltek. A színésznő mindig elismeréssel nyilatkozott férjéről, halálakor a következőket mondta Koltai Lajosnak: „Te tudod, hogy ő mit ért. Nagyon kevesen tudjuk, hogy ő igazán mit ért a magyar filmművészet számára. Nagyon sokat ért.”

Az 1993-as Balkán Balkán a román Panait Istrati regényei nyomán készült, a hét évvel később forgatott Ennyiből ennyi pedig Csíki László novellája nyomán egy erdélyi magyar faluról ad látleletet közvetlenül a romániai forradalom után. 2006-ban egy papi rendház zárt, ám gondolatilag sokszínű világát mutatta be Töredék című filmjében, az egyik papot játszó Zsótér Sándor a 38. Magyar Filmszemlén megkapta a legjobb férfi alakításért járó díjat.

Maár Gyula és felesége, Törőcsik Mari 2003-ban (MTI Fotó: Soós Lajos)

Rendszeresen dolgozott a Magyar Televíziónak. A tévéképernyőre forgatta egyebek között A lőcsei fehér asszony, a Viszontlátásra, drága, a Bűn és bűnhődés, A Montmartre-i ibolya, az Én és a kisöcsém című műveit. A kommunizmus múmiái című 1990-es dokumentumfilmjében Lenin, Dimitrov, Klement Gottwald bebalzsamozásának és közszemlére való kiállítását dolgozta fel. Készített portréfilmet Pilinszky Jánosról, Polgár Lászlóról, Törőcsik Mariról, többször rendezett színházban, s egy alkalommal az Operaházban is.

Valamennyi alkotásának erőssége a hiteles lélektani ábrázolás és az igényes dramaturgia, forgatókönyveit is többnyire maga írta. Legfontosabb erényének térérzékét tartotta: „Ha meglátok egy üres teret, kirajzolódik belőle számomra, hogy abban a térben mi lesz a teendő.”

1984-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1985-ben elnyerte az újdelhi filmfesztivál különdíját. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át, 2009-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével ismerték el művészi munkáját. Életútja elismeréseként 2010-ben megkapta a Kossuth-díjat is.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem