Mától kezdve jövő nyárig százéves filmhíradókat lehet majd nézegetni a Magyar Nemzeti Filmalap Filmarchívum igazgatóságának honlapján.
Az éppen aktuális héthez kapcsolódó híradók hétről-hétre frissülnek majd, így érdemes rendszeresen visszalátogatni az oldalra, az ott megtalálható videókat pedig szabadon beágyazni vagy megosztani. Az Archívum munkatársai a némafilmtekercseken fennmaradt eseményekhez komoly kutatómunkával külön narrációt is készítenek, hiszen az azóta eltelt idő a riportok zömének történeti hátterét már régen elmosta.
A formabontó vállalkozásnak az ad aktualitást, hogy az 1918 augusztusa és 1919 júniusa közötti csaknem egy esztendő filmhíradótermése az első teljesebben fennmaradt magyar történelmi filmdokumentáció. Vajon hogyan sikerült ilyen épségben megmaradnia ezeknek a filmtekercseknek, és hogyan lehet ma a százéves képsorok mögé nézni? Erre ad választ a Filmarchívum most induló videónaplója, a Filmhíradók – 100 éve ezen a héten.
Még nem ért véget az első világháború, amikor AZ EST lapok kiadója elhatározta, hogy újságjának népszerűsítésére a moziba viszi lapjának egyfajta mozgóképes mellékletét. Az operatőrök AZ EST FILM riportjai számára azokat az éppen aktuális híreket próbálták meg lekamerázni, amelyekről amúgy is bőségesen cikkeztek az újságokban. Dolgoztak Pesten és vidéken, mindenhol ott voltak, ahol valami érdekes és látványos dolog történt, és persze ahol volt természetes fény, hiszen az érzéketlen negatívok és fényszegény objektívek korában, épületbelsőben akkoriban még nemigen tudtak dolgozni.
1918. szeptember 9-én, hétfőn jelent meg AZ EST HÍRADÓ első száma, amelyet 4 fővárosi és 6 vidéki moziban mutattak be az első napon. Összesen 12 kópia készült belőle, ezeket vetítették később a nagyobb hazai mozikban, sőt még Bécsben is.
A filmhíradó nem volt újdonság a mozikban. A tömegtájékoztatásnak és propagandának ezt az akkoriban páratlanul hatékony eszközét már a világháború első pillanataiban felfedezték. El is öntötték a mozikat különféle rövidebb-hosszabb tudósításokkal, igaz ezek szinte kizárólag német és osztrák híradók magyarul feliratozott változatai voltak. Ennek ellenére nem sokat tudni ezekről a híradókról, hiszen kópiáik csaknem mind elvesztek. Világszerte ez lett a némafilmek sorsa: a hangosfilm iránti lelkesedés egyszerűen elsöpörte a „némakorszaknak” a filmemlékeit. Hogy AZ EST és a később megjelenő VÖRÖS RIPORT FILM híradói mégis hogyan maradtak fenn, annak külön története van. Mivel az egyéves periódus az úgynevezett őszirózsás forradalmat és a tanácsköztársaságot is magában foglalja, 1919 végén az új rezsim számára fontos bizonyítékul szolgált minden fényképes vagy filmes dokumentáció. A kinagyított képkockák alapján számos bírósági ítélet született, és a film lett a tárgyi bizonyítéka annak, hogy azokban a napokban ki merre járt, hol mit csinált. Egyszerű nyomozati anyag lett tehát AZ EST FILM és a VÖRÖS RIPORT FILM valamennyi tekercse, amely ilyetén módon a bűnügyi levéltár raktárába került. A két órányi, magyarázó felirat nélküli egyveleg digitalizálása épp most folyik, és a tervek szerint minden kikerül majd a Filmalap Filmarchívum igazgatóságának honlapjára, hátha akad valaki, aki felismer egy helyszínt vagy arcot, s ezzel maga is részt vehet a kutatásban.
A 100 éves felvételek alapkutatása és a hetente jelentkező videók szerkesztése a Filmarchívumban folyik. A Filmhíradók Online gyűjteményében teljes terjedelmében is megtekinthető híradókhoz autentikus zenét a Filmarchívum másik archív portáljáról, a Gramofon Online-ról válogattak a szerkesztők. A filmriportok hátterét a filmtörténészek korabeli újságcikkek alapján tárják fel, ami izgalmas és időigényes munka. Munkájuk eredményeképpen sorra bomlanak ki az egyes mozgóképes híradások százéves háttértörténetei. Hamarosan megtudhatjuk majd, miért álltak sorba 1918 nyarán selyemért a Károly körúton, hogyan enyhítettek a lakáshiányon, miért akarta megölni magát a Babaszínpad tinédzser sztárja és mi történt azzal a nyolcéves kisfiúval, aki benyúlt az állatkerti hiénák ketrecébe.
Évek óta folyik hasonló kutatómunka Filmarchívumban, de ennyire mélyre még sosem ástak a filmtörténészek. Amióta egyre több a digitálisan hozzáférhető sajtótartalom, érdemes alaposabban végezni a filmtörténeti kutatásokat. Az összekapcsolódó archívumok segítenek megfejteni, hogy napra pontosan megtudjuk: mikor és hol készültek a filmtárban őrzött riportok, név szerint is kiderüljön, hogy kiket is látunk a képeken. Ez utóbbi kutatást nagyban segíti az a Nemzeti Digitalizálási és Filmfelújítási program, amelyet tavaly óta végez a Filmalap. Az eredeti anyagokról 4K felbontásba beszkennelt változatok nem csak jobb betekintést engednek az archív képtartalomba, hanem a digitális restaurálásnak köszönhetően sokkal tisztább és élvezhetőbb képet is eredményez. E bonyolult és költséges munkát a Filmalaphoz tartozó Filmlaborban végzik, eredménye pedig az a több tucat alkotás, amit a 100 éves híradók most induló sorozata mellett a szeptember 4-9. között megrendezendő II. Budapesti Klasszikus Film Maratonon is bemutatnak majd.
