Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

1918. szeptember 17-23. Mozgalmas hét volt a 100 évvel ezelőtti

Barkóczi Janka

1918 szeptember közepén elsősorban a háború végóráit élő, kimerült és meggyötört hátországot örökíti meg a filmhíradó. A fő helyszín most is Budapest, bár a korábbi kiadásban már megismert német újságíró delegációt kísérve ezúttal Esztergomba és a Tátrába is eljutunk.

Lakáshiány, áruhiány, rablógyilkosság, temetés – csak néhány a százéves riportok szomorú témáiból. Mindezt a világhírű grafikus, Vértes Marcell különleges rajzos karikatúrája zárja, mely az egyik legkorábbi hírről mond vitriolos kritikát.

Lakáshiány

1918 egyik komoly kihívása volt a súlyos fővárosi lakáshiány. A helyzeten nem segített, hogy a polgári lakosságon kívül az itt állomásozó katonákat, a kisebb apparátussal működő hadügyi hivatalokat és a Monarchia határvidékéről folyamatosan érkező menekülteket is el kellett helyezni. A város vezetése ezért ősszel úgy döntött, hogy az addig bérházak lakásaiban üzemelő hivatalokat a központi városháza udvarán felépítendő emeletes barakkokba helyezi, és az így felszabadult bérlakásokat elfoglalhatja a lakosság. A tervvel azonban több probléma is akadt. A faszerkezetes pavilonok komoly tűzbiztonsági kérdéseket vetettek fel, és a komplexum helyével kapcsolatban sem született megállapodás. Felmerült a Vérmező beépítése, ez ellen azonban a II. kerületi bizottsági tagok hevesen tiltakoztak. Sokat elárul az ügyről, hogy a 8 Órai Újság szerint az ellenállás azért alakult ki, mert sokan nem nézték volna jó szemmel, ha a fejlesztés alatt álló területre esetleg új, a helyiektől eltérő életvitelt folytató és más nézeteket valló családok települnének be.

Várakozók egy selyem-kiárusítás előtt a Károly körúton

Ez a hír szintén a háborús hátország gazdasági nehézségeire hívja fel a figyelmet: az esernyőkkel álldogáló emberek a hiánycikknek számító selyemre várakoznak a Károly körúton. Az esernyő önmagában is nagy kincsnek számított akkoriban, hiszen a készítéshez és javításhoz szükséges alapanyagok ára az egekbe szökött. Néhányan arra gyanakodtak, hogy egyenesen „a szövet-elrejtők, cérna-dugdosók és nyél-halmozók” spekulációinak köszönhető az, hogy az iparosok már javítást sem vállalnak. A filmriport önmagába véve is érdekes, legnagyobb jelentősége azonban várostörténeti vonatkozású. A mai Madách-házak helyén álló épületek előtt készült felvétel háttérben egy sötét lovasszobor vehető ki, mely a Nemzeti Áldozatkészség Szobra nevet viselte. Az alkotást Sidló Ferenc készítette és 1915-ben avatták fel az Anker-ház előtt, emléket állítva ezzel a lakosság áldozatkész háborús szerepvállalásának mind a fronton, mind a sokat nélkülöző hátrahagyott otthonokban. A szobor fából készült, amelyre néhány korona ellenében egy fémlemezt szögelhettek az adományozók, akik emléklapot is kapta, amelyen feltüntették, hogy pontosan hová illesztették fel a lemezt, amelybe sokan a nevüket is bele üttették. A háború után iskolások bicskával kezdték a szobor fémpikkelyezését lebontani, a Tanácsköztársaság idején vörös drapériába burkolták, majd 1924-ben az akkor már romos faszobrot áthelyezték a Ludovika Akadémia udvarára.

Német újságírók látogatása Esztergomban a hercegprímásnál

A német újságírók látogatásáról már értesültünk a filmhíradó egy héttel korábbi számából. A delegáció több napot töltött Magyarországon, a fontos találkozók mellett pedig meglátogatták a környék nevezetességeit. 1918. szeptember 16-án Esztergomba utaztak, ahol Csernoch János hercegprímással találkoztak. Az I. Ferenc József gőzös fedélzetén a Krúdy Gyula által a Régi pesti históriákban is megörökített ördögi cigányprímás, Kóczé Antal zenekarát látjuk, amint éppen a tragikus sorsú író-színpadi szerző, Ludwig Fulda fülébe húzzák a nótát. Balra világos kalapban Sándor László rendőrfőkapitány, jobbra szemüvegben és kalapban Harrer Ferenc alpolgármester áll. Feltűnik még furcsa napszemüvegben, kártyajáték közben Bárczy István főpolgármester, valamint egy sor német és hazai újságíró és más méltóság. A nyolcvan terítékes érseki ebédről bőven beszámolt a korabeli sajtó, a vendégek ezután fényképészkedtek a palotakertben, megnézték a palotát, a képtárat, a bazilikát és a kincstárt. Este 11 körül visszatértek Budapestre, ahol a következő napokban újabb látogatások és újabb nagyvonalú lakomák várták őket.

Kirándulás a Tátrába

A búcsúra szeptember 18-án került sor, amikor úton hazafelé a delegáció meglátogatta a Tátrát. Poprád-Felkán, Vészi József, a Budapesti Újságírók Egyesületének elnöke kísérte a csapatot, a Csorba-tóhoz vezető villamosúton Teleki Sándor gróf titkos tanácsos, Tóth Zoltán helyettes kormánybiztos, gróf Zichy Ernőné, Pejacsevich Jolán grófnő és még sokan csatlakoztak hozzájuk. Tátrafüredről az 1908-ban elindított, a Ganz által gyártott fogaskerekű vasúttal utaztak Tarajkára, ahol a Szilágyi Dezső tiszteletére felállított emlék-kilátóról csodálták a tájat. Mindezek után természetesen az Idegenforgalmi Vállalat búcsúvacsorája következett a legendás tátralomnici Palota szálló nagytermében.

A lóversenytéri rablógyilkosság

A hét anyagai közé bekerült egy érdekes bűnügyi hír, amit szeptember 18-án rögzítettek. Aznap a Csömöri úti lóversenytéren a startgép közelében egy ismeretlen férfiholttestet találtak, a kriminológia történetének szempontjából is érdekes híren pedig azt látjuk, ahogy a helyszínelők megpróbálják rekonstruálni az eseményeket. A kép baloldalán a korai magyar bűnügyi újságírás atyja, a puha kalapot viselő Tábori Kornél dolgozik. A film megmutatja magát az átvágott nyakú és kirabolt áldozatot is, abban a reményben, hogy a nézők majd bővebb felvilágosítással szolgálnak az ügyről. A meggyilkolt férfi személyazonosságát hosszas nyomozás után végül egy cédula árulta el, amelyet a zsebében találtak, és amely megadta az esztergom-kenyérmezői hadifogolytáborban viselt számát. Az 1914 és 1918 között működő fogolytábor az egyik legnagyobb ilyen létesítmény volt a Monarchiában, ahol több tízezer orosz, szerb, olasz, román és más nemzetiségű embert tartottak elzárva rettenetes körülmények között. A hely saját törvények szerint működött, még önálló pénzzel is rendelkezett, melegágya volt a járványoknak, bűnözésnek, és november 3-án történő bezárásáig rengeteg ember halt meg itt. A kezelhetetlen méretűre nőtt komplexumban a háború végén napirenden voltak a szökések, így a filmhíren látható áldozat, a litván származású Kaplan Gelle, is egyike volt annak a 33 főnek, aki egy ilyen alkalommal tűnt el. A bűnügyi hírek később, az 1920-as évektől állami irányítás alá kerülő filmhíradóban csak ritkán kaptak helyet, hiszen a bűn megjelenítése a rossz közbiztonság demoralizáló üzenetét hordozza.

Szentgyörgyi Márta színésznő temetése

1918 legpusztítóbb tömegjárványa, a spanyolnátha, valamikor a tavasz folyamán ütötte fel a fejét, majd a hadban álló felek nemzetiségére való tekintettel nélkül az egész világon szedte áldozatait. A nátha tulajdonképpen az influenza „A” típusa volt, mely magas lázzal, fej- és végtagfájdalommal járt, és különösen a fiatalokat veszélyeztette. A sajtóban ugyan megpróbáltak az ügynek minél kevesebb publicitást adni, nehogy kiderüljön, mi gyengíti a hátországot, de az iskolabezárásokról és egyéb óvintézkedésekről mégis dönteni kellett. A zalaegerszegi születésű Szentgyörgyi Márta színésznő 29 évesen vált a betegség áldozatává. A kedves ifjú tehetség Eszterházy utcai lakását elárasztották a részvétnyilvánítók és a virágok, temetésére szeptember 19-én a Kerepesi temetőben került sor. A gyászbeszédet a Belvárosi Színház alapító-igazgatója, Bárdos Artúr mondta, szertartást Hock János végezte, aki nemsokára, november 1-től a Magyar Nemzeti Tanács vezetője lett.

Orvoskongresszus

A magyar, osztrák és német bajtársi szövetség háromnapos orvosi kongresszusa a Magyar Tudományos Akadémián zajlott 1918. szeptember 21-től. A kongresszuson mintegy 1300 szakember vett részt, akik megtárgyalták az orvosképzés jövőjét, a járványügyi helyzetet különös tekintettel a maláriára, a frontorvoslás feladatait, a hadirokkantak rehabilitációját és egyéb fontos kérdéseket. A filmen valószínűleg azt a pillanatot látjuk, ahogy a rendezvényt nyitó díszünnepség után a prominens vendégek távoznak, elsősorban is József Ferenc királyi herceg és Auguszta főhercegasszony. Auguszta elsősorban aktív karitatív tevékenységéről volt híres a korszakban. A Vöröskereszt kötelékében háborús sebesülteket ápolt, elindította az „aranyat vasért” mozgalmat, mellyel a jómódú családok nagyobb teherviselését sürgette. 1914-ben létrehozta a róla elnevezett Auguszta-alapot, amely hamarosan komoly tényezővé vált a hadisegélyezésben. A piros karszalagot viselő, „A bánat és a nyomor enyhítésére” szlogen alatt működő munkatársai sokat tettek a háború következményeinek enyhítéséért. Fejlesztették a kórházakat, segítették a rászorulókat és különböző akciókat szerveztek. A korszakban ismert fogalom volt az Auguszta-segélybélyeg, az Auguszta-cigarettahüvely, sőt, még az Auguszta-karácsonyfa is.

Szombathely hadigondozó ünnepe

A királyi család tagjai jelennek meg abban a filmriportban is, amely a szombathelyi Hadigondozó és a városi ezredek özvegy alapjai javára rendezett 1918. szeptember 22-i ünnepségről számol be. Az arisztokrácia karitatív tevékenysége érezhetően fontos része a reprezentációnak, ezért mind a sajtó, mind a filmhíradó gyakran tudósít hasonló eseményekről. Mária Terézia királyi hercegnőt, Zita királyné édesanyját, Mária Antónia pármai hercegnőt és gyermekeit az uralkodóház iránti feltétlen lojalitásáról ismert Mikes János megyéspüspök fogadta. Az ünnepi misét a Szent István parkban rendezett népünnepély, majd másnap kórházlátogatás és különböző protokolláris események követték. A filmhíradó képei többnyire a Szent István-parki ünnepséget örökítik meg, melyen gyermek kabarét, és különleges gyermekkocsi felvonulást is láthatunk. A „gyermekkocsi korzó” még az 1920-as években is kedvelt mulatság volt a Dunántúlon, ahol ünnepi alkalmakkor virágokkal díszített kocsikban vitték körbe a kicsiket. A felvonulást megszemlélő bírák a kocsi dekorációjának szépségét és ötletességét, valamint a benne ülő gyermek báját egyaránt mérlegelték, végül győztest is hirdettek, a gyerekszépségverseny egyik korai változataként.

A hét humora: a német vendégek Budapesten

A filmhíradó érdekes eleme ez a mozgóképes rovat, mely humoros krétarajzban figurázza ki a korábban többször is emlegetett német újságíró-delegációt. Eleve rendhagyó, hogy a hírek közé véleményműfaj keveredik, az pedig még különlegesebb, hogy egy olyan témára reflektál, amelyről ugyanaz a híradószám pár perccel korábban a komolyság és a tárgyilagosság hangján szólt. A krétarajzot készítő művész a fiatal Vértes Marcell, akinek sorozata később állandó lesz a híradóban, itt látható munkáit a magyar animáció első dokumentumaként értékeli az utókor. Vértes kiváló grafikus, az illusztráció és a karikatúra mestere volt, akit a Tanácsköztársaság idején politikai plakátokat is készített. A Tanácsköztársaság bukása után elhagyta az országot, majd fényes karriert futott be Franciaországban és az Egyesült Államokban.

A DFC (Prága) - MTK labdarúgó-mérkőzés

A labdarúgásról szóló tudósítások már ekkor is elmaradhatatlan elemei voltak a filmhíradóknak. Ezúttal az MTK és a prágai DFC meccsét látjuk, amit 1918. szeptember 22-én vasárnap, 12 ezer néző előtt rendeztek. A „gyönyörű, ideális football időben” megtartott találkozón a vendégek súlyos vereséget szenvedtek, az eredmény 8:0 lett. Ezen még az sem változtatott, hogy az ellenfél többször is óvást emelt, elsősorban a magyarok durva játékstílusára panaszkodva, aminek igazságtartalmát még a Sporthírlap tudósítója is kénytelen volt elismerni. A szerző gratulált a sikerhez, egyúttal azonban kérte a csapatokat, és különösen az MTK-t, hogy „a jövőben nagyobb súlyt helyezzenek a fair játékra s különösen nemzetközi meccseknél ügyeljenek rá, hogy játékmodoruk a megengedett kereteket túl ne lépje.” A DFC, azaz Deutscher Fussball-Club Prag, működése jól modellezi a soknemzetiségű monarchia sportéletét, ahol gyakran vallási-etnikai alapon szerveződtek a csapatok. Ez a klub jellemzően prágai német zsidó focistákból állt, akiknek karrierjét később a nácik térnyerése törte ketté, közülük többen koncentrációs táborokban vesztették életüket. Az 1918-as filmhíradón látott magyar győzelem annál is szebb, mert a DFC valóban a korszak egyik legerősebb csapata volt, így érthető, hogy a meccs után pályára rohanó szurkolók a vállukon vitték az öltözőbe a hazai sportolókat. A DFC-t nem is olyan régen, 2016-ban alapították újra.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem