1918. november 13-án Linder Béla, a Károlyi-kormány tárcanélküli minisztere, és a balkáni antant csapatok képviselői aláírták a belgrádi katonai konvenciót.
Az egyezmény súlyos feltételeket szabott a legyőzött ország számára, de ígéretet tett a magyar közigazgatás sértetlenségére. Ezt azonban könnyebb volt megfogalmazni, mint betartani, hiszen a csehek, szerbek és románok már ugrásra készen álltak a határnál, hogy területi igényeiket érvényesíthessék. Károlyi Mihály kabinetjének a következő napokban szembe kellett nézni a külső fenyegetéssel, miközben belföldön nem volt kisebb a feladatuk, mint kitalálni, hogy mi történjen a Monarchia utáni Magyarországgal.
Túlzsúfolt katona-vonatok érkezése a frontról
November folyamán és december elején a fővárosi pályaudvarokra naponta 10-12 frontvonat is befutott, melyek a harcokban szolgáló katonákat szállították haza, a hátországba. Az utaztatás megszervezése nagyon bonyolult feladat volt, egy szerelvényen akár 2-3000 ember is szorongott, akik többsége csak átutazóban érkezett Budapestre. Ahogy a filmhíradón is látható, érkezésük cseppet sem volt vidám, fáradtak és kimerült arcok néznek a kamerába. A Temple Rezső miniszteri tanácsos elnökletével megalakuló bizottság önkéntes hölgyek segítségével megszervezte, hogy a Déli pályaudvaron ételt és italt is osszanak a kimerült katonáknak. A hatalmas egyenruhás tömeg egy része később a máshol is feltűnik, látjuk őket a különböző megmozdulásokon, a Parlament előtti tömegben és a többi, filmhíradó által is rögzített helyszínen. Jelenlétük nem volt konfliktusoktól mentes, hiszen a fronton tapasztalt szörnyűségek mély nyomokat hagytak bennük. Néhány esetben rablótámadásokkal is összefüggésbe hozták őket, ráadásul sokan olyan betegségeket hurcoltak magukkal, mint az akkor halálos járvány, a spanyolnátha, amelyről a híradók korábbi kiadásai kapcsán már megemlékeztünk, újabb hulláma azonban ebben az időben erősödött fel. A helyzeten kifejezetten rontott, hogy Károlyi Mihály a közhangulat javítása érdekében október 31-én hatályon kívül helyezte a szórakozóhelyek ideiglenes bezárására vonatkozó korábbi rendeletet, így az előadásokon és a sok ember megjelenésével járó politikai rendezvényeken szabadon terjedhetett a gyilkos kór.
Katonák indulnak a csehek ellen a pályaudvarról
A híradó heti kiadásában nem csak érkező, de induló katonákat is látunk. A csapatokat észak felé vezényelték, hogy megpróbálják feltartóztatni a Felvidékre betörő cseheket. Károlyi és Bartha Albert hadügyminiszter ezzel kapcsolatban kiáltványt is közzétett, melyben azt írják: „A tót nemzettel is a wilsoni elvek alapján akarja a magyar nemzet a maga viszonyát szabályozni és ennek végleges eldöntését, bízva ügyének igazságában, az általános béketárgyalásokra bízza. Nincs tehát semmi ok Magyarország fegyveres megtámadására, miért is a magyar állam tiltakozik eme támadás ellen és elhatározta, hogy az ország határait minden ilyen, a nemzetközi jogba ütköző támadás ellen fegyveres erővel megvédi.” A megszállás ennek ellenére ebben a térségben és a többi határvonal mentén is folytatódott, a nemzeti tanácsok kinyilvánították az elszakadásukat, és mivel sem valódi erő, sem tartalék nem volt ennek megakadályozására, a később béketárgyalásokon már az új helyzetre hivatkozva tudták területi igényeiket bejelenteni. A filmhíradó képein látható pályaudvari káosz jól érzékelteti a forrongó őszi napok hangulatát.
Hodzsa Milán
A fenti események kapcsán került a filmhíradóba a Milan Hodžát (1878-1944) bemutató riport is. Ő 1918 novemberétől a csehszlovák kormány teljhatalmú budapesti követeként tárgyalt Károlyi Mihállyal és Jászi Oszkárral a magyar-szlovák határkérdésről. Az egyeztetések november 28. és december 6. között az Astoria szállóban zajlottak, és a fő érveket magyar részről a belgrádi egyezmény által biztosított közigazgatási integritás, csehszlovák oldalról a Szlovák Nemzeti Tanács megalakulása és annak a magyar fennhatóság alóli kiszakadásról szóló turócszentmártoni nyilatkozata jelentette. Az egyeztetések során elsősorban a béketárgyalásokig szóló átmeneti állapotot próbálták rögzíteni a felek, ebben pedig Hodža következetesen próbált a nyelvhatárokhoz illeszkedő demarkációs vonal megállapítása mellett érvelni. A politikus korábban a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke, mindvégig a nemzetiségi politika elhivatott képviselője volt a Monarchiában. 1935 és 1938 között ő volt Csehszlovákia miniszterelnöke, aki a nagyhatalmak szorításában szorgalmazta a közép-európai államok szorosabb együttműködését. 1938-ban Franciaországba, később az Egyesült Államokba emigrált, ahonnan nem tért már vissza többet Európába.
A Magyar Népköztársaság proklamálása 1918. november 16-án
A köztársaság kikiáltását több híradós stáb is megörökítette. Az Est, a Star, a Schwarzenberg és társa, valamint a Pesti Napló is forgatott, így felvételeikből együttesen viszonylag teljes képet kapunk a jelentőségteljes nap eseményeiről. Nem mellékes körülmény, hogy a képsorok mindegyike az Országház előtti eseményeket mutatja, míg a Parlamentben zajló fontos történéseket nem örökítették meg filmen. Ennek oka a korszak kevéssé fényérzékeny filmnyersanyaiban keresendő. Még sokáig így volt ez, és csak valamikor a harmincas években érkeztek az első érzékenyebb nyersanyagok, amelyeket belső terekben, fényszegényebb környezetben is ki tudtak már exponálni az operatőrök.
Károlyi beszéde a Parlament előtt a köztársaság kihirdetése után
November 16-án, szombaton, egész Budapestet fellobogózták. A zászlók, vörös és nemzeti színű drapériák soha nem látott ünnepélyességet kölcsönöztek a fővárosnak, ahol akkor már napok óta plakátok hirdették, hogy a nagy eseményre mindenkit várnak a Parlament elé. A teret Kernstock Károly festőművész tervei szerint dekorálták, feldíszítették a Kúriát és a Földművelésügyi Minisztériumot is. Reggel 10 körül már 30 000 ember gyűlt össze, akiknek száma megduplázódott kora délutánra, amikor Károlyi is megjelent a tömeg előtt.
A filmen elsőként a rendőrkordont látjuk, amely már reggeltől komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy rendet tartson a tömegben. Feltűnik dr. Dietz Károly (1885-1969) alakja is, aki főkapitányként az egységeket irányította. Dietz élete a későbbiekben is fordulatosan alakult. A Tanácsköztársaság alatt fogságban tartották, annak bukása után 4 napig ismét rendőrfőkapitány volt, majd a 30-as években könyvelőként és ügyvédként helyezkedett el. 1934 és 1939 között a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt, majd 1944-ben a nyilasok letartóztatták és Sopronkőhidára, majd Mauthausenbe hurcolták. Hazatérte után, 1951-ben kitelepítették, és csak 1953-ban költözhetett vissza Budapestre.
A Nemzeti Tanács (forrás: Tolnai Világlapja)
A tömegről készült totálképeken számos tábla és zászló látható, melyek alatt a különböző szervezetek képviselői gyülekeztek. Közelképben látjuk a Diáktanács transzparensét Paizs Goebel Jenő forradalmi plakátjának egyik változatával. A Pesti Napló operatőrei lefilmezték azokat a tengerészeket is, akik Heltai Viktor parancsnoksága alatt menetfelszerelésben várták a köztársaság kikiáltását, hogy nem sokkal később indulhassanak is a Felvidékre a betörő csehek ellen. A következő jelenet egy öreg 1848-as honvéd, Szirmay György megjelenése, aki az emelvényen elsírja magát, hiszen a hatvan évvel korábbi küzdelem céljait látja megvalósulni ezen a napon. A tömeg extázisban ünnepli és követeli, hogy mindenki álljon félre, hogy jól láthassák az emelvényen. Az emelkedett hangulatot a jelenlevő cigányzenekarok is megtámogatták, akik a Kossuth-nótát, a Szózatot, a Marseillaise-t és egyéb hazafias dalokat játszottak, melyeket a tömeg együtt énekelt velük.
Az öreg 48-as honvéd álmai megvalósulását látja ezen a napon (forrás: Tolnai Világlapja)
Eközben az Országházban a képviselőház és főrendi ház feloszlatta magát, majd a gyűlés alkotmányozó nemzetgyűléssé alakult át. A Kupolacsarnokban folyó munka során megszületett a néphatározati javaslat, mely deklarálta a függetlenséget, meghatározta az új államformát és az állami főhatalmat Károlyi Mihály elnöklete alatt álló népkormányra ruházta a Nemzeti Tanács intéző bizottságával egyetemben. A határozat a következő témákat érintő néptörvények mielőbbi megalkotását is kilátásba helyezte: általános, titkos, egyenlő, közvetlen és nőkre, is kiterjedő nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójog, a sajtó szabadságága, a nép esküdtbíráskodása, az egyesülés és gyülekezés szabadsága és a földmíves népnek földhöz juttatása.
A tengerészeket még aznap a Felvidékre vezényelték (forrás: Tolnai Világlapja)
Hogy a téren várakozó tízezrek is tudják, mi zajlik az országház falain belül, Bokányi Dezső, Lovászy Márton és Jászi Oszkár kijött a Parlament elé és a lépcsőről tájékoztatta a várakozó sokaságot. Bokányi felolvasta a nemrég született határozatot, mely szerint „Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság". Károlyi végül fél egykor jött ki a főbejárathoz, és bejelentette, hogy győzött a forradalom és megalakult a Magyar Népköztársaság. Beszédében a következőket mondta: „A magyar népakarat […] az egyetlen iránymutató a kormánynak, és nincs más kívánságunk, mint ennek a teljesítése. Biztosítani akarjuk Magyarország szabadságát és a nép uralmát. (Nagy taps és éljenzés.) Dolgoznunk kell olyan intézmények létesítésén, a melyek a magyar nép jogait biztosítják. Földhöz akarjuk juttatni a föld munkásait és azt akarjuk, hogy a munkásokat ezentúl megbecsüljék. A kapitalizmus munkatársainak jogot és jólétet akarunk juttatni. Olyan általános, egyenlő és titkos választójogot akarunk törvénybe iktatni, hogy az összeülő nemzetgyűlés az ország igazi akaratának legyen a kifejezője.” A beszédet hatalmas ovációval fogadták, ahogy az utána felszólaló Hock Jánost, a Nemzeti Tanács elnökét és Garami Ernő kereskedelemügyi minisztert is. Délután egy körül véget ért a rendezvény, és Károlyi megpróbált keresztülvágni a téren. A filmhíradónak sikerült megörökítenie, ahogy a rendőrkordont áttörő tömeg a vállára emeli a miniszterelnököt, hogy így vigye végig az Alkotmány utcán, mint a nap legnagyobb hősét.
